Egy fotós élete luxus óceánjárón

 Nehéz lenne elmondani, hogy mennyire csalódott vagyok, sajnos a nagyfőnök tegnap hozzám intézett sorai miatt. Nem határozottan, csak a maga Columbiai módján, de közölte, hogy nem hagyja jóvá a kérelmemet, mely az angol vizsgám megváltoztatott időpontja miatt intéztem felé. 7 napról lett volna szó, amivel előbb szerettem volna elhagyni a hajót, és nem a pénzről van szó vagy, hogy későn szóltam, egyszerűen nem akarja, és nem érdekli. Mint megtudtam rengeteg alkalommal tagadta már meg ezeket a kérelmeket, és sokszor engedélyezett bugyuta kifogások miatt is. Azt, hogy valaki nem tud elmenni a saját testvére esküvőjére, még akkor sem, ha fizeti a saját jegyét oda-vissza, azért az kritikán aluli ember kezelésről tesz tanúbizonyságot. Azt, hogy a főnök smártessz-nek titulál minket azért, mert egy táblát 10 centivel arrébb rakott a kollégám, mint ahogy azt a paraszt elgondolta, az megint csak arra utal, hogy valami nincs rendben ezeknek az embereknek a viselkedés kultúrájával. Kis híja volt csak, hogy ne repüljön 2 emeletet az arc a bárpult közepén landolva, de szerintem csak a kávé gépet sajnálta volna a srác. A lényegre visszatérve, 16-án hagyhatom el a hajót, nem érdekli az sem, hogy ezzel a döntésével mit okoz, hogy ez miatt nem tudom átvenni a diplomámat. Arra, amikor megkérdeztem, hogy lejárhatok-e az oktató központba, csak annyit válaszolt, hogy persze, éjfél után, de ők csak éjfélig vannak nyitva. Hát köszi Carnival az oktatást, a fejlődéshez vezető út biztosítását, a sok szabadnapot, és a jó hangulatban eltöltött munkaórákat. Hiányozni fog a jó kaja, és sajnos megint újra kell számolnom a hátra levő éjszakákat, de nem aszerint, hogy mennyit kell még aludnom, hanem, hogy mennyit kell még aludnom, hogy Krisztit láthassam, hanem, hogy mennyi sonkás szendvicset kell még megennem, és tényleg meg kell írnom egy könyvet, hogyan éljünk túl 7 hónapot barackbefőtten. Szóval 17 napom van még hátra, ami 34 sonkás szendvicset jelent, még 5 formal estét, még 17 napot, amikor el kell viselnem ezt a taplót. Jah, holnap jön a nagyfőnök látogatóba, és azért rákérdezek, hogy mi is az ok a döntésére, mert lehet hülye vagyok, vagy csak Magyar, de nekem az egyenes beszéd érthető csak, nem az oda dobott info, hogy agyaljak rajta, hogy mi a xart akart most ezzel.

A hír, hogy ide költözött a hajóra a foto college, és Farai jelenleg még 1,5 hétig, fotósként debütál, majd az újakat átveszi. Érdekes találkozás volt, velem kezet fogott, de a többi általa oktatott ember kissé nehezményezte, hogy hozzájuk sem szólt. Érdekes egyesülés ez a volt tanítványokkal.

Tegnap voltam fent pár fotóssal a hajó csúszdáján, meg egy kicsit rákformára kapattam magam 20 perc alatt a nappal. Jó volt, kicsit Balaton fílingje volt neki. Jól elfáradtam benne.

Aki érdeklődne: www.amerikaieskuvofozas.co.cc címen talál újdonságokat. A tanfolyam, illetve okítás részére, amennyiben igény van időpont egyeztetéssel megoldható.

Akkor viszlát 17-én éjszaka. Majd kitalálom még, de valahogy elérhető leszek. A honlapon megtaláltok minden elérést.

Oké-oké, rég nem írtam, és meg is kaptam a szükséges kritikákat miatta. Szóval ellátogattam Cape Canaveralra a NASA központba. Szép volt…

Na jó, képek vannak fent a picasan a fő albumban. Hatalmas élmény volt, és sok csaj számára is, akik persze más szemmel nézik a látottakat. Hát azt érezni lehet, hogy a NASA-nak az éves költségvetése háromszorosa Magyarországénak.  Elsőnek megnéztünk és átéltünk egy kilövést, a visszaszámlálást, de persze butított formában magát a fizikáját is… Egy 30 személyes szimulátorban beforgattak minket, mint mókus a gesztenyét, 90 fokban az égnek, majd megkezdődött a visszaszámlálás, és elindult a menet. Az ülésbe épített légpárna segített még valósabbá tenni a dolgot. Majd amikor „felértünk” 2 perc rázás után, orral lefelé fordítottak minket, lefékeztünk, leváltak a rakéták, kinyílt a tető, és a naprendszerünket láttuk, a földet, és a levált segéd rakétákat.  Nagyon odavág a dolog, főleg az elől ülő emberke ingzsebéből kihulló apró… Szóval 15 perc élvezet, de huhhhh. Majd megnéztünk egy űrsiklót, persze csak a vendégek számára épített változatot, mert az igazi, igaz hogy –pár száz fokot kibír, meg + is, de a párát, a sót és a napot nem. Az anyaga nem kemény, nem fém, hanem spéci textil szerű, és benyomható. Ezután buszra ültünk és kimentünk egy kilövő állomáshoz. Innen lőtték 2 hónapja fel az űrsiklót. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a céges idegenvezetés mellett extra privilégiumunk is volt, oda mehettünk a torony lábához, és a buszból csinálhattunk képeket. Más nem mehet oda, csak a dolgozók, aligátorok látják el a terület védelmét, és persze a fegyveres őrség, akiről nem szabad képet csinálni. Amúgy kb 3,5 mérföldes körben nem lehet megközelíteni a területet, csak egy toronyból lehet nagy zoomos gépekkel lőni. Megnéztünk egy múzeumot, sok érdekes dolgot láttunk, régi cuccokat, meg régi felszereléseket. Láttunk egy 3D mozit egy holdra szállásról, a múltról és a jövőről. Na az élmény volt, ha kicsi lennék, biztos itt dönteném el, hogy űrhajós akarok lenni. Most már késő. Szerencsés vagyok, hogy megnézhettem. Ezt látni kell mindenképpen, valakinek van rá lehetősége.

Itt a hajón nem történi nagyon semmi, ha leszámítjuk a legutóbbi bombariadó próbát, amit egy vicces vendég nagyon komolyan vett, és kipróbálta élesben is. A gyakorlat elemeit mindenki megismerhette. Szóval egy vendég felhívta a hajóról Nassauból hazafelé a rendőrséget, hogy egy csomagot helyezett el a hajón. Szerencsés ember volt, mert a szomszédban hallották a beszélgetést, és így be lett azonosítva azonnal az ember. A coast guard nem engedett minket a vizsgálat befejezéséig a part közelébe, messziről néztük a szárazföldet, ahol a szabadság várt volna minket, de ez helyett 11 óráig a vízen voltunk. A rendőrök rögtön elvitték bilincsben a srácot, aki már büntethető korú volt.  lidóról szurkoltak neki, amikor vitték.

A hajón minden a szokásos, számolom már vissza forma estéket, május 16-ra vagyok kiírva, de nincs még megerősítve a kilépési napom. Szóval bármi megtörténhet.

A korábbi írásomban található felajánlásom még él, a Carnival-hoz jövő fotósok számára szívesen tartok előadást az itteni életről, a munkáról, a feladatokról. És persze indul a fotózás, majd adom meg a weboldalt, ahol minden infót megkaptok.

Csumi!

Kicsit el vagyok veszve, de hát pörögnek az események itt a szigeten, és a hajón. Holnap után megyek elvileg megnézni a NASA központot Cape Canaveralon, ha összejön a megfelelő számú jelentkező. Ami a magyar maffiát illeti, páran fogászati problémára hivatkozva leléptek, páran másik hajóra mentek át, párnak lejárt a szerződése, de a lényeg, hogy a huszon egynéhány fős létszám 4-re korlátozódott, illetve a hónap végén leszünk 4-en. Siralmas a szám, és semmi jóval nem kecsegtet. Ami hír értékű, hogy a photo college ide költözik a Sensation-re a köv hónapban. Minden frissen jelentkező fotósnak javaslom gyakorolni a gettó életet, mert a perui stílus nem mindenki számára emészthető. Nekem is gondjaim vannak a főnökkel, gy ezt és kinyír minket a bónuszért. A fotósoknak annyi, hogy a leggázabb 3-4 napos turnusos hajó, fantasy class, tehát a lekissebb, és Port Canaveral -Freeport-Nassau útvonalon közlekedik, Van vásárlási, internetezési lehetőség a tanuló idő alatt, és ha szerencsések vagytok, akkor Farai barátunkal is találkozhattok.

Itt most Nassauban nagyon megy a bűnözés, úgyhogy étteremből netezik mindenki, pár emberkének elvették a cuccait a helybeli benszülöttek, és a rendőrök tehetettlenek. A víz kezd melegedni, már a nap is éget, de azért itt is furi az idő. Kicsit kimaradt ugyan a fűtési szezon, meg nem választok, de a legutolsó értesüléseim szerint május közepén lépek haza, és várom a modellek jelentkezését, akár a fotós felkészítő tanfolyamot is megbeszélhetjük, mert ide kell készülni sajnos. Nagy meglepetések érhetik itt az embert, sok mindent l kell felejteni, mint emberileg, mint szakmailag. Most, hogy  leírtam, nem is tűnik olyan rossz ötletnek, tehát várom mindenki jelentkezését május végétől, aki ki szeretne jönni. Szakmai átképzés, szaknyelv oktatás, pózoltatás(nagyon fontos), személyiség fejlesztés, és a túlélési trükkök ismertetése. Az árat személyesen egyeztetjük. Ha nekem lett volna ilyenem, nekem és sokaknak is sok pénzt megért volna. Szóval előjegyzést felveszek.

Na lépek, mert Kriszti itt van már a vonalban.

Ma kaptam egy szabad délelőttöt, ami t ugye tegnap tudtam meg 10kor este, és így már nem tudtam jelentkezni a 7 személyes kisbuszra, ami Orlandoba megy vásárolni. Azért megpróbálok felkerülni rá, hátha összejön, és valaki lemondja. Az egyik kollégám Bongani megy haza 3 nap múlva neki kell mennie vásárolni, ő persze ezt már tudta előre, tehát be tudta időben foglalni. Sajnos a szobatársam 6-kor kelt, így én is… Találkoztam magyarokkal megint, de most nagyon különleges emberekkel.  A legfurcsább egy fekete srác volt, aki 6 évig kosarazott többek közt Pakson, Pécsen, Körmenden, és azt hiszem Veszprémben. Nagyon durván jól beszélte a nyelvet, mindent értettem, jól ragozott, és a kiejtése is 70%-os volt. Nagyon durva volt. Két olyan vendég is volt a hajón, akik régi magyarok, és már nem nagyon tudnak, csak a nevükből tudtam, hogy magyarok: Nagy, Puskás.

Az új főnökről vagy rosszat, vagy semmit, tehát most semmit. Túlélésre gyúrunk, igaz, hogy van bónuszunk, de milyen áron… Készül már a honlap : ESKÜVŐI, ESEMÉNY, PORTRÉFOTÓZÁS

lesz a fő profilunk, kitelepüléssel, nagyon komoly beállításokkal, és amire koncentrálunk, az a másság. Tehát olyan perifériából akarjuk bemutatni a világot, amit még nem sokan képzeltek maguk köré, nem hitték volna, hogy részesei lehetnek ennek a csodának. Üzletek, épületek arculatát szeretnénk más perifériából megvilágítani, egy-egy portrén keresztül egy másik világot feltárni az egyéni képzelő erőn felül, eseményeket olyan látószögből megközelíteni, mely színes képet nyújt azokról az érzelemvilágokról, melyek részesei voltak, és felejthetetlenné kívánjuk tenni mindezeket a fordulópontokat. Mindenki számára a legideálisabb oldalra kívánunk koncentrálni, egyedi világképeket megmutatni, a művésziség határán táncolva mindent és mindenkit speciálisnak, fontosnak, egyéninek bemutatni.  Hamarosan elkészül a link, melyen néhány ízelítő majd megtekinthető lesz, és az alapján már várjuk esküvők és egyes rendezvények előfoglalását, illetve a változásra vágyó, különlegességre éhes emberek jelentkezését.

Hello mindenki!

Kicsit el vagyok veszve, új managerünk van, és teszteli az állóképességünket, rá akar erősíteni a gyengéinkre, de nem tudom, hogy meddig bírjuk még, mert nagyon durván tesztel minket. 4.00-tól 11.30-ig lövünk, ami a korábbinál 6.30-tól 10.30-ig volt. Nem tudunk a Cape Canaverali központba elmenni, mert nem ad szabad délelőttöt, és hiába vagyunk sokan-és elegen, ez nem érződik, mert mindenki melózik, mint egy állat. Sok a munka, mindent amit eddig megszoktunk felborított, mindenki mást csinál, mint amit megszokott, majd azt meglátjuk, hogy a gyenge pontjainkat milyen módszerekkel akarja kijavítani. Bálintnál tegnap ott állt a háttere előtt, és tényleg többet lőtt. Nekem az egyik pózomat akarja majd megbeszélni, hogy milyenre változtassam, és milyen részletekre figyeljek. Nem könnyű megfelelni az elvárásainak, nagyon kemény ember, és nem fotós, hanem marketinges, de 10 éve manager, és a pénz érdekli. A bónuszt mondjuk megcsináljuk, ami legalább segít elfogadni a teszt időszak alatt elviselt sérelmeket.

Amit már biztosan mondtam, ami a legrosszabb a hajós életben, hogy emberekkel ismerkedsz meg, összebarátkozol velük, és mivel a föld másik oldalán laknak, biztosan soha nem fogod őket látni az életben. Tom, ott a facebook, meg skype, de mindezek semmit sem érnek. Nekem is ott volt egy Szerb kiscsaj, akivel lógtam, másik részlegen dolgozott, ezért sokszor volt időnk kimenni netezni, vagy csak csavarogni, és annak ellenére, hogy soha nem hallottam semmit, abból, amit Krisztivel beszéltünk, mert ő a háttérbe nyomta szerb nyelven fülessel, vagy a pasijával angolul, azért hiányzik most is innen a bíróság elől. De legalább már otthon van. Az is egy fontos dolog, hogy emberek megszabadulnak ettől a rémálomtól. Most találkoztam egy labortechnikussal, akivel az oktatóhajómon voltam együtt, most látott azóta, és nagyon ki van akadva, hogy mennyit fogytam J . Erre legalább jó a hajós élet, hogy olyan xar a kaja, hogy diéta nélkül is lehet fogyni J .   Na mennem kell, majd még jelentkezek.

Hát erre a kérdésre nincs megoldás, sajnos a sikeres interjú után is minimum 4 hónap, de inkább fél év kell a kijutáshoz. Ma jön a hajóra Stefan a CCL white president of hotel human resources, beszélek vele, ha találkozunk, jóban vagyok vele, a managerem meg is köszönte neki, hogy fotósnak felvett, nagyon meg van elégedve velem. Sajnos elment már... Szóval ha tudok valami infot tőle kicsikarni, akkor keresni foglak mindenképpen. Szóval Zagrab előtt mindenképpen felhívnak, szóval nem mennél feleslegesen. Mindenki vonattal megy ki, és ott egy hotelban van szálásotok, mindent intéznek, és 1 egész napos a meghallgatás. A GMN honlapján nagyon jól leírják a dolgokat, illetve Balázs is minden részletet elmond neked. Én egy csajjal beszéltem oktoberben, aki 1 szerződést nyomott már az Image-el, és otthon nem talált semmit, és ezért CCL-hez jelentkezett, meg szerintem kiment Zagrab-ra is. Nem tudom mi lett vele, csak eltünt. A haveromat felhívták, de sajnos nem volt elég az angolja. Nagyon sajnálom, pedig nagyon tehetséges fotós. Szerintem menj ki, kb 30-ból megúszod, és ha oda felvesznek, akkor szinte mindenhova mehetsz, és jó társaságoknak közvetít. Ne ez fogjon vissza.

P

Igen, ezt én is levettem, de Image volt oktoberben is, és mindig ugyanaz a helyszín. Ott kicsit hosszabbb az interjú, és ott előbb van a telefonos meghallgatás, ami inkább szakmai mint angolos. Majd írok még, de arról is sokat lehet olvasni. Ott d200-at használnak, csak az a saját, és a kijutás neccesebb, de kb ugyanannyiba fog kerülni, mint a carnivalhoz.

P

Nem kell félni, nem fotós tartja az elbeszélgetést, és hidd el, hogy nem a nyelvtudás alapján fognak dönteni, hanem tényleg a kisugárzásod alapján. Ha azzal nincs gond, jó a beszélőkéd, akkor nyert ügyed van, ha nincs akkor bocs, ha ezt mondom, de nem túl sok esélyed van a túlélésre. Szóval szedd össze minden tudásod, és légy laza, vedd úgy, hogy nincs tétje a dolognak, mert ha túl nagy hangsúlyt fektetsz bele, akkor leblokkolsz, pedig csak 5 perced van, hogy megmutasd a valódi magadat. Nem eszik embert Stefan, sőt nagyon normális ember, 2x is volt szerencsém találkozni vele. Tényleg lazán kell venni, a többiek 5 perceket beszéltek vele, én 20-at, én kezdeményeztem a beszélgetést, és hamar átléptük a korlátokat, amik valójában nem is léteznek. Ő nagyon tapasztalt fejvadász, és igen igazad van, hogy sajnos nem a szakmait nézik. Sok olyannal találkoztam, aki alig tudott beszélni, de nagyon jó fotós volt, na ő nehezen tudta eladni magát, itt az kell, hogy jól érezzék magukat azalatt az 50 s alatt, amíg 5 pózt lősz róluk. Ha ez nincs meg, lehetnek bármilyen képeid, ill nem mennek be az állomásodra, és akkor semmid sincs. Ha jó a beszélőkéd, akkor viszont nem számít a rutin, itt minden más, kitekert kézzel kell fognod a kamerát, így nem tudod használ i a portrémarkolatot, és az exponálás is nehezebb. 45’ os Fill light, és soft boksz van, erős hair light, szóval, ami kicsit is hasonlít a fotó art-hoz, az itt nincs. Ez nagyipari dolog, ezt el kell fogadni, szóval az csak neked jó, ha van már rutinod, de el kell érni azt a szintet, hogy a saját beállításaidat tudd lőni. Az elején sok unalmas dolgot kapsz majd, de idővel egyre izgalmasabbakat, egyre eladhatóbbakat, szóval fel a fejjel, és sok sikert kívánok. Csak be cool!!!

A történések: bővült a csapat, kaptunk egy Sushi(l)-t, egy Rama(……n)-t indiából, egy Semuel-t a fülöpökről, egy Boris-t Bulgáriából, és talán ma jön egy Monica nem tom honnan. Szóval a csapat nagyon erősre alakult, van két nagyon jó close up fotós, a szobatársam Rama… ő a legjobb, a managerem szerint nem az egyik legjobb, hanem a legjobb! Tényleg durva, hogy nem mér fényt, hanem csak az emberhez állítja a fényt, és a saját tapasztalatát veszi figyelembe. Sokat kell még tőle tanulnom, de munka közben nem tudom csekkolni, mert egy időben más helyen vagyunk, szóval extra órákat kell vennem tőle vennem.  Ma megint asztronautának öltözöm, és a bukóm mélyén zenehallgatás közben vihogok magamban, amikor jönnek az emberek fotózni velem. Ma este megint egy új hátteret fotózok, nehogy hozzászokjak a jóhoz, de úgyis hozom az elvárást, úgysem tud olyat adni, amivel ne érném el az első 3 hely egyikét. Még, ha fáradtan is, de lenyomom a hátteremet, és pakolok is, meg minden. A helikopter mániámat tekintve már úton a kábel Hong Kongból, és vettem egy távirányítót egy vagyonért, de először csak virtuálisan akarom törni a helikoptereket. Illetve Sanyiét nyomom 1000-el a Gim-ben. Volt téliszalámis bulink, egyre több magyar van a hajón, most 3 ember jött 2 héten belül, alakulnak a kapcsolatok is. El kell mondjam, hogy vettem egy apple magic mouse-t, ami ugye a világ első táccs pados egere, semmi gomb nincs rajta, mégis több mint 30 funkciója van, ami beprogramozható.

 Megragadnám az alkalmat, mindazokat értesíteném, akik házasodni készülnek, hogy korrekt árakkal, tapasztalattal rendelkező fotósként térek haza és vállalok esküvő és alkalmi fotózást egyeztetett helyszíneken. A vaterán található hírdetésem: http://www.vatera.hu/canon_400d_kit_28_135_is_bg_e3_ex_430_200e_161059499.html

szóval vevőt és gazdit keres a drága, a leírtak szerint. A tapasztalt fotós pedig az alábbi címen elérhető. J  

Egyik levélre válaszolva Nórának: Bocs, de csak most tudtam időt szakítani a válaszra, mint látod is. A nyelvi tapasztalat akkor előny, ha jó eladói vénád van, és jól tudsz kommunikálni az emberekkel. Pózoltatni kell őket, és néha ez nagyon nehéz, és nem a nyelvtudás hiánya szab határt, hanem a koruk, a szellemi adottságaik, és a fizikai tulajdonságaik. Ha kedves vagy velük, figyelmes, jópofa(humoros), közvetlen, akkor minden siker a tied, és hatalmas élményeid lesznek ott,  azt meg tanulod, hogyan legyél villámgyors fotós, és őszintén a néha napi 800 exponálást nem tudod finanszírozni saját zsebből, ha 50.000 expo után ki kell cserélned a tükörreflexes géped. A szakmai ismeretről annyi, hogy itt úgyis megtanítanak mindent neked, de a telefonos interjún annyit kell mondanod, hogy ha a portré beállításokról kérdeznek, hogy F stop 8, shooter speed 125, ISO 200 amivel lövöd stúdió lámpával a képeket, normál vakusnál kézből F 5.6, sp 60, iso 400. Ennyi, de ezeket megtanítják. Ha van stúdiós tapasztalatod, akkor azt felejtsd el, mert a carnivalnak szabályai vannak, 45’-os softbox, 5.67, az ernyő 5.62, a hair 5.67, de mondom mindent belédnyomnak, nem kell aggódni, megismerheted azt az embert, akivel nem szabad kihagyni a találkozást. Farai Zimbabvéból. Eddig embernek érezhetted megad, majd ezután nem fogod.  De egy élménynek jó, ha ügyes vagy, akkor túléled, és élvezed is, de az főnök függő, és hajó függő. Az életedet gyökeresen megváltoztatja, keveset fogsz aludni 7-8 hónapig, nem lesz szabadnapod, de nagyszerű embereket ismerhetsz meg, megszállottakat, és sok barátod lesz, akik a világ minden pontjára eljuttathatnak, csak rajtad múlik. A hajós élet akkor jó, ha nincs senkid otthon, és itt sem akarsz semmi komoly kapcsolatot, mert ez itt valami furcsa, valami deviáns. Sokan próbálják és megy nekik, én csak arra gyúrok, hogy megcsináljam, és a kapcsolatom túlélje Krisztimmel, mert ő a legfontosabb nekem, és ez visz csak tovább. Az, hogy a pároddal együtt legyél necces, nem ígérnek semmit, meg nem is tudnak semmit tenni az ügy érdekében. Sok pénzedben lesz, hogy kijuss, nem itt fogsz meggazdagodni, de megkeményedsz, gyorsabb leszel, tapasztalt és innen már nincs lehetetlen. Nagyon jó ajánlás az itteni munka, esetleg másik társasághoz is, vagy a köv munkahelyedre is. Vágj bele, de csak akkor, ha türelmes és kitartó vagy. Ha tudok segíteni keress nyugodtan, amiben tudok, abban segítek.

Mit is írhatnék ilyen hosszú idő után. Talán annyi, hogy megkaptam a jellemzésem, most már hivatalosan is fotós vagyok, ez egy kisebb fizetés emelést is jelent, és ami a legfontosabb, 90%-os jellemzést kaptam, ami olyanok miatt csökkent, hogy nem kaphattam 5 pontot az esküvőre meg a photoshopra, mert nem használom, és nem lövök esküvőt.  Csak ilyenek miatt nem fullos, a főnököm mondjuk beleírta, hogy reklamáltam egyik beosztásom miatt, és nem is az volt a gond, hogy a meetingen történt, hanem hogy nem volt kidolgozott megoldásom, csak a problémát zúdítottam rá. Szóval csak ennyi a hiba, de ezt még elviselem. A srácokkal ma gangwayt lőttünk, és ki voltak akadva, amikor elkezdtem állítani a vendégeket, egyből megnőtt a képek száma, mindenkit valahogy megállítottam, még úgy is, hogy velem csináltak képet. Sajnos a főnök elmegy 31-én, és egy senior jön helyette Peruból. Mindent előröl, kell kezdeni, és 4 ember megy szabadságra addig, tehát 4 új ember is jön. Nekem a szobatársam megy haza szerdán, így talán sikerül elfoglalnom az alsó szintet az ágyon (végre). Megjött helyette már a pótlás, nem tom még, hogy nem ő lesz-e az új szobatársam. Amúgy nem történik nagyon semmi, nagyon sok a meló, nem jó a kaja, de ez ugye már köztudott, tehát ma is megyünk a Lido-ra enni mongol kaját, ami inkább táj, mint mongol, de fincsi az a lényeg. Vettem téliszalámit, de nem a Pick, hanem ezt is itt kint csinálják magyarok. Csináltunk is egy magyar estét, hatalmasat kajáltunk belőle, frissen sütött zsömivel meg chibattaval. 17$ egy rúd ára, de megéri, mert legalább kis otthoni… Már tudom, hogy még éri kihozni ide a cuccokat, ami magyar. Itt minden olcsóbb, de azért az otthoni csak otthoni… Mindenki rá van állva a kis helikopterezésre, éjszakánként nyomjuk 1000-el. Már egy párszor reptettük hajnal 2-3 felé az átriumban 5 emeletmagasságig, és hatalmas flash!!! Szóval elfoglaltság, amit alvás helyett is tudunk csinálni. Menni fog az üzletelés is vele, mert sokan be vannak oltva már vele, és rosszabb mint az influenza.

Új év… Boldoguj, ha tudsz Hofi szerint. Milyen igaza van. Nagy ünnepség volt a hajón, kaptunk vacsit, minden nap ilyen kellene, de ezt is meg lehetne unni. Az éjféli nagy bulihoz 4 perccel korábban tudtunk csatlakozni. Volt egy hajókürt és ennyi, és persze fizetős pia hatalmas sorral. Kívántunk buékot mindenkinek, még én is, akinek nem akartam, de nem is gondoltam komolyan. Kicsit pesszimista vagyok, ami rám nem jellemző, csak ma már egy kicsit sokat dolgoztam, és 20 perc pihenőm van csak, azután mennem kell dolgozni, így 12,5 órát kell lehúznom mosolyogva, de mindezt azért, mert egyeseknek már csak napjai vannak hátra, és nem érdekli őket semmi szépen fogalmazva, és a fél óra + meló helyett 2 óra+ munka lett, ami a pihenőmből vett le 2 óra- -t. Most nem vagyok nagyon boldog, Krisztit sem tudtam elérni, a hangom is kezd elmenni, a torkom fáj, és nem mehetek oda a főnökhöz, hogy a többiek 2 órával kevesebbet dolgoznak én, és így hogy fogom az elvárás számot teljesíteni, és egyáltalán ébren maradni… Sok holt pont van egy ember életében, és néha nem értjük, hogy miért nem veszi észre ezt a környezetünk, de mivel az emberek többsége nem törődik a másikkal, gyakran még magával sem, így nem elvárható ez a fajta figyelem. Ma mivel elegáns esténk van, a normál pihenőim sem lesznek meg, csak éppen lejövök inni a kabinba és ennyi.

Arra nem emlékszem, hogy pontosan hogy írtam az amcsik öltözködési szokásait, de ha Gábor felfigyelt rá, és védelmükbe vette őket, akkor biztos nem volt túl szép. Az tény, hogy fele annyiba kerülnek a cuccok, mint otthon, és a pénzük összehasonlíthatatlan. Na mennem kell, mert szólni fognak. Annyival zárom, hogy Kriszti Boldog újévet neked, nem volt nálam a telefonom, és sajnálom, hogy nem tudtunk beszélni, a holnapi napot még nem tudom. Mindenkinek azt kívánom, amit ő is nekem.

Vagy mi...

Röviden kívánok minden kedves barátomnak és ismerősömnek boldog karácsonyt, és azoknak is, akik veszik a fáradságot és a hányós történetem után is olvassák a blogomat.

A karácsonyról annyit szeretnék csak írni, hogy itt hatalmas keletje van, nagyon a pénzről szól itt is minden, mindenhol 50%, buy one get one free van, ami frankó is lenne, ha az eredeti árak lennének megadva. Na jó, sok helyen tényleg adnak kedvezményt, de majd kari után leszek kíváncsi, hogy mennyire fog működni a dolog, és akkor mire adnak majd kedvezményt, és mennyit. Azt nem értem, hogy az amcsik miért öltöznek ennyire igénytelenül, amikor nagyon király cuccok vannak, nagyon elérhető árakon, csak annyit mondanék, hogy itt a teljes ár 30-50%-al alacsonyabb mindenre, mint otthon, és ugye nem ugyanannyit keresünk itt kint… Szóval ott a lehetőség, csak ízlés nincs… Azért ma lecsekkoltam egy bevásárló központot, hogy rálátásom legyen erre is, és ettem egy fincsi olasz pizzát, ami már megemelte a nap színvonalát. Sajnos a Fülöp boltos bezárt, úgyhogy csak röviden tudok a neten a hajóról kommunikálni, de Krisztimet el tudtam érni, és bár képújság szinten pixeles képpel, de legalább láthattam egy kicsit.

Ma nekem kellett volna mikulásnak öltöznöm, de már egy kicsit fáradt vagyok, és a 900 gyereknél szerintem már az első 100 után elveszteném a türelmemet, és mindenki virgácsot kapna, úgyhogy elcseréltem ezt a megtisztelő posztot Bálinttal, és inkább surf deszkát lövök este, minthogy izzadjak egy piros jelmezben, és hallgassam a kívánságokat.

Gábor a nyóccból nagyon kedves volt, elmesélte, hogy milyen menüjük van most, és hogy sűrű lett a halászlé… Ezúton is kívánok neki külön is kellemes karácsonyt!!! Azt a kocsis történetet még lejátszuk, max a forgatókönyvet eladjuk a Universal-nak…

Nagyon rá vannak kattanva a srácok a modell helikopterezésre, engem is kicsit megfertőzve persze, de nem baj…  Más futnak a progik a gépen, nehogy az igazit törjem, kell egy kis gyakorlás… De ami igaz, az edzőteremben nagyon király amikor hajnalban a gyulai kolbász evés előtt felmegyünk, és 1 akkumulátornyit tolom neki(4-5 perc), Sajnos Sanyi olyan, mint egy vírus, mindenkit megfertőz vele a környezetében. De ugye a gyakorlat teszi a mestert…

Na ünnepeljetek, én dolgozom egy kicsit, mert hát ugye karácsony van.

Lackó kominger, remélem sikerült kisnowboardoznod magad kicsit, irigyellek is érte, de majd megyünk még Semmeringre… A kamerád még jól jön, ne bánd, hogy van, majd kelleni fog az még, jó befektetés volt!

Hát eljött 6 év után az, amire nem számítottam. A legutóbbi utazás alkalmával olyan szinten mozgott a hajó, hogy ugyan későn, de bevett gyógyszer sem segített, és olyan tengeri beteg voltam, hogy alig értem el a kabinomig, otthagyva mindent, és széthánytam mindent. Mármint nem a ruháimat hagytam szabadon, hanem a wc kagyló átmérője kevés volt ahhoz a „r”-hez képest, ahogy a számat elhagyta a gyomrom tartalma. Nem volt felemelő érzés, a véres szemeim árulkodtak a nyomáskülönbség kiegyenlítéséről.  Csak megjegyzem, hogy nem volt benne sárgarépa, de piros volt valószínű az otthon nem kapható epres fantától, és mindenhol volt a kicsiny fürdőben. Ez az egyettlen pozitívuma a kis sarok fürdőnek, hogy kevesebb helyen kellett takarítanom… De a zuhanyfüggöny is megbánta ezt a napot, és a nadrágom legalább 5 óra használat után újra a mosógépbe került. A történethez hozzátartozik, hogy vártam a beígért gyógyszerre, hogy feljusson hozzám, de nem jött, és későn vettem be. Tegnap már előre látó voltam, na nem olvastam a jövőben, de az első billenésnél bevettem a tabit. Volt is eredménye, mert csak kicsit voltam rosszul, de hamar előkerültek a speciális bevonatú hányó zacsik, és kihelyeződtek a hajó több pontján. Olyan szinten billegtünk, hogy az átriumban a függönyök 3-4m es kitérővel lebegtek. Csak a Katryna idején az Ecstasy-n lévő magyar csaj élt át nagyobb vihart. Nagyon odavágott, alig volt vendég kint, mert mindenki a szobájában próbálta túlvészelni, de mi hősiesen lőttünk tovább… Szóval nem egyszerű volt a hajó, és a 9-en különösen érezhető, ha nagy a kilengés.  Nem nagyon megosztható adat, tegnap előtt az utolsó estén majdnem 5 rugót csináltam a saját kártyámmal, ami durva, mert 2,5 volt a második helyezett, és nagyon nyomtuk mindannyian. Szerintem ez rekord, ahogy az arcokat elnéztem, természetesen a főnök megköszönte a munkám, és a hozzáállásom. A titkos sánta klóz nagy ötlet, főleg, hogy van egy kívánság lista, hogy mit szeretnénk… Nekem szóltak, hogy amit én írtam a listásra, az nem biztos, hogy az ajándékozó számára elérhető beszerzési módot takar, de adtam sok opciót. Mondjuk az online rendeléshez kell tudni olvasni, meg írni, az igaz… De vagyunk egy páran, akik tudunk… Maga a tény, hogy szólt nekem a laboros csaj, hogy nem biztos, hogy be tudják szerezni a kistán szereplő terméket, mert ugye online megrendelés volt az első javaslatom, csak hogy könnyítsem a dolgot. 50$ a megállapított keret, amibe gondolkodhatunk, ami nem kevés, de ezért nem akarok red bull-t kérni a sántától, tehát maradunk a kívánságomnál, majd eldől, hogy mennyire megy…

A legfontosabb dologgal kellene kezdenem, de nem tudok olyat, ami egy kicsit is fontos lenne. Folyik az élet a hajón, most egy 7 napos alapkiképzést kapok egy tréningen túlélésből. Érdekes a dolog, azt leszámítva, hogy a Fülöp szigeteki előadó egy szavát sem lehet érteni, de a power pointjából legalább autodidakta módon szívjuk magunkba a survival technikát. Vicces a fickó, a cégnél ő az előadója ennek a tréningnek, de a pájö-Fonetikusan fájör-fire szóban valahogy mindig a pírot-azaz kalóz szót értem ki, csak az nem világos, hogy miért kell mentő öv, ha kalóz van a hajón… Elmondja, olaszul is, hogy vége a dalnak-finito muziká, ha 15 méternél mentőmellényben ugrunk ki a hajóból, tehát nem abban fogunk J.  A hajó medencéjében hétfőn fogjuk szimulálni az életmentő „matrac „ visszafordítását, és egyébb mentési és menekülési technikákat. Az a rossz a dologban, hogy a szabadidőnkben van a tréning, és a 12 óra meló mellett, ami gyakran több is, és ebben nincs a felkelés, készülődés és a kaja, szóval kevés az a szabadidőnek mondható időszak, amikor azt csinálnék, amit akarok. Gábortól, az itteni magyar helikopter pilóta és oktató-tól kaptunk egy felajánlást, hogy amikor van kis szabadidőnk Bálinttal, akkor összeszed minket, és elmegyünk csavarogni. Sajnos max reggel 7-du3.30-ig lesz egyszer csak szabadidőnk, de azt sem tudni, hogy mikor. Éjszaka képeket raktam ki a galériában, így 4 után kerültem ágyba, szóval a délelőtti tanfolyamom most du. lett tartva, de nem is bánom, majd ledolgozhatom ezt az időszakot is. Most jött egy srác 2 napja, és holnap megy is tovább, és sajnos egy már említett fotós is beadta az unalmast, ő 2 hete van itt, és kilépett, mert otthon jobban keresett a bankban, ahol dolgozott, és ez nem tetszik neki. Én is voltam kalóznak öltözve, még ennyi gyerek nem fakadt tőlem sírva, de sokan meg úgy örültek nekem, mintha a télapót látták volna. Aprópopó: itt ugye dec 24-én ünnepeljük a karit, de sokan akik tájok, de a szomszédos országokban: Macedóniában és horvátoknaál januárban van karácsony. Furcsa ez az eltérés, ok, hogy más vallások vannak, meg a hálaadás nem a mi ünnepünk, de akkor is, olyan hiányérzetet uralkodik el rajtam, ami nem elfogadható. Példa egyik zenész, aki több mint 8 hónapot töltött a hajón, kopasz volt és szakállas, hatalmas szódásszifon szemcsivel, és olyan volt, mint aki folyamatosan rajta van az anyagon. Lehet, hogy rajta is volt, de brutál zenét nyomott, manuálban nyomta, tehát kotta nélkül, egyedi stílusban, és nagyon tudott gitározni. (volt, hogy a vendég liftben 4 órát zenélt a sarokban ülve fel-le). Ő úgy gondolta 2 nappal a leszerelése előtt Nassauban, hogy” eljött az ideje hazamenni” -ezek az ő szavai. Nem jött vissza  a hajóra, hanem ott maradt a szigeteken, minden cucca, a csaja az útlevele itt volt a hajón, és ezzel teljesen elvágta a céggel a későbbi kapcsolat lehetőségét, ugyanúgy, mint a belépő kártyáját is a hajával együtt. Valahogy visszarepült, és a kikötőben kint várta, hogy a csaja kivigye a cuccait, és hazakocsikázzon NY-ba. Elbúcsúzott, átölelt, meg minden, de csak abban reménykedek, hogy én nem fogok ennyire megkattanni a hajós élettől, vagy a csirkemelltől, ami az egyetlen ehető rendelhető kaja a hajón, ha olyan ételek vannak, mint ma is. Szóval nem egyszerű az élet, de folyik rendesen, nem unatkozunk egy percet sem. Mindeninek boldog karit, aki olvassa ezt az írás sorozatot.

Eljött annak az ideje, hogy az emberek elkezdjenek haza szivárogni. Sok jó arc hagyta már el a hajót, és jan 7-10 között is sokan fognak elmenni, akik fontosak számomra. Két nagy veszteség, Laci, akiről már több soron írtam, és ha olvassa ezeket a sorokat, és lusta végignézni, akkor is tudhatja, hogy említést tettem már róla. A másik ilyen a managerünk, akinek szintén januárban jár le a szerződése. Nem tudom, hogy kit fogunk kapni, de félek tőle már előre. Nehéz lesz egy új emberrel az ő útját követve újra felvenni az iramot. Jött egy új srác, akinek a második szerződése, Philippin ő is, jó srácnak látszik, jól dolgozik. Most mindenki vásárlási lázban ég, mindenki lencséket vesz, meg Canon 5D Mark II.-t, mert el vannak szállva tőle. Nekem is álmom egy ilyen gép, de majd meglátjuk, hogy jut-e rá, de az biztos, hogy itt minden nagy lépcsővel olcsóbb, mint otthon, csak hát a haza juttatása necces lehet. Erről már írtam a kezdetekben. Itt a kelet európai emberek nagyon megünnepelték a mikulást, vagy csak okot adott az ivásra, mint mindig… De szó sem róla, valaminek kell a haza-otthon szóhoz kötődnie. Mi megtaláltuk a „made in USA” Gyulai kolbászban azt a kis pluszt, ami haza mutat, és a szívünket boldogság tölti el, nem kevésbé a hasunkat. Már 2 nagy darab az adag 6 emberre, videó is van róla, szóval majd egy gyenge pillanatomban megosztom veletek a zabálás dicső pillanatait.

Megismerkedünk egy huszon éve kint élő magyar családdal, nagyon normális emberek voltak, szerencsétleneknek utolsó éjszaka kiöntött a fürdőjük, és hajnal 3 kor kaptak is másik szobát. Az ember helikopter pilóta, és oktató, hatalmas arc, 8 kerből. linkelek egy videót, és eldöntitek, hogy milyen… https://www.youtube.com/user/ChopperGabor

na most ennyi időm van, mert este buli lesz, Kerry Ann búcsú bulija a Bambu-ban Nassauban.( adjuk meg a módját)  

Hát voltam a Dream-en, ami jelenleg a flotta legnagyobb hajója, de erről írtam már. Elég nagy csalódás volt, mert ugyan kívülről nagy, de belül minden össze van zsúfolva. Nagyon kicsi az átrium, rengeteg bolt van benne, meg a medencéknél egy óriás kivetítő, de ettől független csak 2x annyi utas fér el, és több a személyzet. Szóval semmi érdekes, csak új, még minden karcmentes, csillog, és új szaga van. Most egy kicsit könnyebb beosztásom van erre a 4 napos túrára, tegnap 4 kor kezdtem, ma is délelőtt szabad lettem volna, ha nem kell vészhelyzeti próbát tartani az új biztonsági vezető miatt. Na mindegy, így kicsit keveset aludtam, de majd bepótolom valamikor, de nem holnap… Holnap kijáratot fotózok Nassauban, ez 8.30 tól 12-13 ig kb. Majd van egy kis szünetem, és utána a galériában vagyok. Kicsit rám fér már ez a lazább beosztás, mert sok volt már a terhelésből. Legutóbb beszéltem a managerrel, és mondtam neki, hogy szeretnék máshol és más hátteret fotózni, meg is adta a lehetőséget, és szerintem nem is csalódott bennem, mert többet nyomtam, mint a többiek. Botticelli Venus hátterébe egy kagylóba kellett beültetnem az embereket, hát ők is élvezték, nem kevésbé én. A legutóbbin beszóltam egy vendégnek, de szerencsére megúsztam, Bálint öltöztette régi idők western jelmezébe a csókát, és egy kék fehér csíkos ingre ráadta a pisztolytáskát, amikor oda mentem, akkor csak annyit tudtam mondani, hogy” úgy nézel ki mint Shrek” … Na erre a kissé molett… asszonykából kitört a röhögés, teli torokból nyomta, de körülöttünk megfagyott a levegő, a fickó annyira nem díjazta. A baj annyi volt, hogy 150 kg feletti ember volt, és tényleg úgy nézett ki mint egy Ogre, de a nő próbálta menteni a helyzetet, és közölte, hogy akkor ő Fiona. A szerencsém az volt, hogy csak díszlet pisztoly volt a pasinál, jobb bele sem gondolni, hogy hirtelen felindulásból mire lett volna képes. Utána még találkoztam velük, akkor már nevetett ő is, megismert, de a fotózáson hiába mondtam az asszonykának, hogy komoly arcot vágjon, valahogy nem ment neki. Megint megcsináltuk a bónuszt, de most kevesebb, mert tegnap kaptunk 4 embert, 2 tanulót, 1 második szerződéses fotóst, meg egy labor technikust. sajnálatos módon Kerry Ann sem mehet haza csak 10 nap múlva, Laci meg vasárnap szállt volna ki, de jan 10 ig meg lett hosszabbítva. Én csak örülök neki, ő kevésbé. Az egyik magyar csaj hazament medical-al, a háta miatt, de őt nem is veszik vissza, besokallt, vagy nem tudjuk mi lehetett, de jan 10 én mehetett volna ő is haza, de ezzel elvágta a visszavezető utat. Sajnálom, próbáltam a lelkére hatni ész érvekkel, de nem ment. Az utódoknak címezve az üzenetet, sokat áldoztok abba, hogy kikerülhessetek, nem szabad feladni, mert nem tudhatod, hogy otthon mire számíthatsz, ha más nem, akkor azt a szerződést be kell fejezni, amit elkezdtél, és a szabadságodon ráérsz elmélkedni, hogy kezdesz-e másikat. Sok minden igaz abból, amit hallasz kintről, sokat kell dolgozni, a pénz sem olyan jó, de mindened megvan, nem akarsz költeni, meg nem is kell mire költsél, tehát mehet a spórolás, és élvezni kell a rabszolga életet. Mindig lesz egy felettesed, mindig lesz olyan, akinek több kiváltsága van, mint neked, többet fog keresni, kevesebb munkával-de nagyobb felelőséggel, szóval mindezekkel meg kell birkózni, de a legfontosabb a túlélés, de abban segít egy otthoni biztos kapcsolat, ami a túlélésre van ítélve, dolgok kellenek, amik előbbre visznek, látni kell a célokat és a végét, nem számolni, hogy még 7 hónap van hátra, és kimosni az elméd, mert amúgy feladod.  Az amit soha sem szabad, mert a legfontosabb, hogy amit elkezdesz, azt fejezd is be, mindegy milyen áron, tűrni kell de nem megalázkodni. Papám mondta szegény mindig, hogy tűrni kell fiam, és igaza volt. Azt is mondta, hogy makacs vagy fiam, mint egy öszvér, de ez a mentalítás segít abban, hogy erős legyek, és ragaszkodjak mindahhoz, amit célul tűztem ki magam elé. Hozzá teszem, hogy közben még 5 pozitív vendég véleményt kaptam, már a managerem csak megköszöni, szinte már természetessé vált, hogy minden út után a hotel igazgató 2-3 rólam szóló véleménnyel látogatja meg őt. Remélem, nem írtam összefüggéstelenül, de kicsit fáradt vok, és ugye minden gondolatomat le kell írnom az utókor számára.

Ma pár ezer képet kellett felmatricázni biztonsági logoval, és kirakni a bemutatóterembe. Ezt Bálinttal vittük véghez, kettőig matricáztunk, majd 6 tól folytattuk. 11-re végeztünk... Úgy volt, hogy ma egy kikötőben lesz a Dream, ami 130.000 t-ás, a legnagyobb és legújabb hajója a cégnek, de decemberben találkozunk csak vele max... Mi egyébbként 73.000 t -ak vagyunk, és 93-as építésű a csónak. Nagyon fáradtak vagyunk, de most még lesz 2 órám alvásra, azt kihasználom, amennyire tudok majd aludni. Nagyon kemény így a meló, és még 2 ember lelép, akkor tényleg meg leszünk lőve. Egy román csaj jön majd, meg egyik pincér akar átjönni, de nem tudni, hogy neki menni fog-e. A nap poénja, amikor egy vendég megkért, hogy segítsek egy képet megtalálni róla. Az alap, amit kerestem sem volt egyszerű, találtam egy képet, amin hasonló csúnya nő volt, bár hosszabb hajjal, úgy nézett ki, mint a madárijesztő az Óz ból, csak smink nélkül és nőben. Szóval megmutattam neki, erre ő mondja, hogy ez nem ő... Én megkérdeztem tőle, hogy biztos? Nem mondom, hogy milyen arcot vágott... Bálinttal feküdtünk reggel a röhögéstől, amikor elmeséltem neki. Ma a szokásos buliba kellene menni, de szerintem fáradságra hivatkozva kihagyom igazoltan. Reggel Heyhong-nak, aki egy kedves Kínai ismerősünk, reggel az arca vörös foltos volt, meg a tenyere is, kiderült, hogy alkohol alergiás, de most valamitől jött ez ki rajta, és Nishith az Indiai kollégánk, még reggel 6 kor is itatta volna. Remélem rendbejön, és semmi komoly és maradandó nem lesz. 

Hiányzik a májkrém, a halászlé, kajszilét vettem 8$ ért 1 l-t, de nem érdekel az ár, Gyulai kolbit is vettem, bár azt otthon sem eszek, de itt az összetartás miatt jobb, majd bedobom a közösbe. Nagyon hiányoznak a barátok, a család, de legjobban Kriszti!!! Minden nap beszélünk neten, de horror áron van a net, most kivételesen Nassauban vagyok a Bahamákon, és a rendőrség mögött netezünk ingyen, de most sajnos nincs otthon Kriszti, pedig aludnom kell, és így max egy levelet írhatok neki, és holnap a hajóról majd hívom. Nagyon sok dolog van, ami más, de azért itt érzem magam legjobban az eddigi külföldi munkáimat nézve. Igaz, itt is sokat dolgozom, de legalább vagyok valaki, tisztelnek, és sok comment kártyát kapok, ami ugye hatalmas megtiszteltetés, és nagyon felnéznek érte rám a kollégák, mert ugye a többiek közül csak 2 csaj kapott eddig, és hosszú idő múlva, én meg a harmadik hetemen már 4-et begyűjtöttem. Sajnos a bónuszomba nem játszik bele, de legalább nem negatív, mint az egyik Philippine-nek, azért nagyon csunyán megkapta, mert ugye az a hotel igazgatóhoz kerül, és annak nyoma van. MNekem is volt afférom egy fekete csajjal, de csak azért, mert fotózta volna a hátteremet sunyi módon, nekem pedig meg kell akadályoznom, ha tudom. Sikerült is, csak a csaj hárítani akart, és betámadott. Másnap egy csapat fekete csaj jött, hívtam őket a hátterembe, de akkor mondták, hogy itt a Pétered.... Nem kellett őket fotózzam, de annyi baj legyen. Cserébe sokan vannak, akik egy 3 napos úton, délután már a nevemen szólítanak, és megismernek, sőt azt is tudják, hogy magyar vagyok. "Pítör from hángeri". Ezeket az embereket szeretem is, és segítek nekik, amiben tudok, de azt nem csípem, ha hülyére vesznek, vagy próbálkoznak, holott tudják, hogy nem szabad. Valamit kell találni, ami átvisz a másik napra, és segít a túlélésben. Na ha írok holnap is, akkor túléltem... 

Én fél évet vártam a kijutásra, szinte napra pontosan, Bálint 4 hónap alatt kijutott. A Gmn-nél jelentkeztem, és a Carnivalhoz, akkor nem volt Image interjú, és máshova nem is kerestek fotóst. Konkurencia volt, de ha van rutinod, jó portfoliód, és jól "fluent" beszélsz angolul, meggyőző a személyiséged, akkor biztos lehetsz a sikerben. Nem lehet semmit biztosra mondani, normálban nem fotós tartja az interjút nálunk, de telefonon viszont már az egyik nagyfőnök tartja a meghallgatást, és ott szakmai kérdések vannak, ha nem vagy gyakorlott fotós, akkor nehéz átmenni rajta. Sajnos egy srác elvérzett, ő videographer volt, és annyit mondott neki a főnök, hogy a nyáron tanuljon fotózást, legyen egy tanfolyama, és jelentkezzen újra. Ha odakerülsz, elmondom, hogy kb milyen kérdésekre számíthatsz.

Nehéz mit írni, pedig a föld gravitációja nem is változott.  Nem engednek minket másik hajóra bemenni, látogatni, a korábban írt eset miatt, ki vagyunk zárva a látogatói listából. Ma találkoztunk a Gloryval, de nem engedtek be senkit. Itt volt a nagy lehetőség, egy nagyobb kategóriás hajót megnézni és találkozni Amandával, de meghiúsult. Mivel ilyen ember hiány van, felvetettem a főnökömnek, hogy tudnánk embereket toborozni a magyar ügynökségünkön keresztül, ha közvetlen a főnök tartaná az interjút akár telefonon, akár személyesen, és sok olyan fotós akadna, aki szívesen jönne ki akár 1 hónapon belül is, akár karácsonyra is. Sajnos ez az a idő, amikor sokan szabadságon vannak, és sajnos most az 5 emberből csak 1 akar visszajönni, de ő is másik hajóra kerül biztosan. Akik olvassák a blogomat, és játszanak a gondolattal, hogy fotósként szerencsét próbáljanak, azoknak üzenem, hogy szorítsanak, hogy elfogadják.

Eljött a búcsú ideje, azt hiszem, hogy a következő 2 hétben sok búcsú buli lesz, és így a mostanitól is kevesebbet fogok majd aludni, persze ha ez lehetséges egyáltalán. Laci barátunk megy haza 2 krúz múlva, majd Karry Ann, és utána Lourdes és Didier, szóval marad egy maroknyi csapat, és sajnos a Litván srácnak családi problémái adódtak, és ma hazamegy. Elég kevesen maradunk, nem tom, hogy Zubin mester yoda tudását és az erőt kihasználva hogyan fog minket elirányítani, de nagyon sokat kell majd segítenünk neki, hogy minden meglegyen, a megfelelő mennyiségű képet meglőjük, és el is adjuk őket, persze a cél változatlan, és azt -5 emberrel kell teljesíteni. Pff, elég neccesnek látom a dolgot, de ahogy Bálint is írja a www.balinthajondolgozik.blogspot.com on, segítenünk kell Zubin mestert, mert különleges manager, és nagyon meg kell becsülni őt, mert ő is megbecsül minket. Nem mondom azt, hogy elfogult lenne bárkivel, díjazza az ötleteinket, és sok mindenen akar változtatni, hogy pénz csináljon a társaságnak. Egymásra vagyunk utalva, és sajnos 4 ember a legjobbak közül megy el, nem lesz könnyű elérni a célt, de mindent beleadunk. Remélem, hogy a következő tréningről jövő emberekből jókat kapunk, vagy valami tapasztalt fotóst küldenek nekünk másik hajóról, de aki ide kerül, az sokat fog dolgozni, de élvezni fogja, abban biztos vagyok. Szívás a 3-4 napos krúzos hajó, de elég idő van, hogy a vendégek megismerjenek, és hogy ne und meg őket. „ napja kifogtam egy állatot, miután 160 $-t fizetett, nekiállt balhézni, és mondta ugyan, hogy nem velem van gondja, de megjegyezte a nevem, és tőle nem számíthatok pozitív comment kártyára… A managert kellett volna hívnom neki, mondtam, hogy nincs a hajón, de ha visszajön, akkor megkeresi. Akkor a kapitányt akarta, kérdezte, hogy a hajón van-e. Erre határozatlanul tudtam csak válaszolni, mert ugye nincs rajta nyomkövető, és a Bahamákon voltunk, így nem kellett irányítani a hajót, tehát nem voltam biztos benne. De érdekesen állt volna az Olasz bajsza, ha egy tapír fekete bézbólsapkás állat miatt lehívatom, mert neki nem tetszenek az árak. Kerry jött segíteni nekem, de az ő anyanyelvi angolja is kevésnek bizonyult egy ittas, meghatározhatatlan akcentusú ember értésében. Este megint megtalált, hogy kell neki a digitális verzió is, ami 80$ lett volna a 8 képhez, na ettől megint kiakadt, de már tudtam kezelni J. De miért mindig engem találnak ezek meg? Na a túlélésre gyúrok, hogy ne legyek beteg, mert a gyógyszerek, amiket kapok, olyan mellékhatással rendelkeznek, hogy ne ugyan kevesebbet köhögök, de cserébe nem is tudok tőle aludni… na lépek, mert a frissen belépőket kell fotóznom most.

Tegnap a reggel a 9 órás Freeport-os megérkezésünket követően, 2 órára lezárták a hajót, senkit nem akartak leengedni. Valamelyik philippin srác fertőzés gyanus volt, és karantén alá vették a srácot, elkülönítették egy kabinban. Ami a csúcs volt, hogy maszkban járkáltak, és a személyzet 11 óra után hagyhatta csak el a hajót, a fotósokat sem engedték ki, és egy csomó vendég lelépett.

Ma esőben kellett fotóznunk, várható volt a siker. 60 képet lőttem 4 óra alatt. Szegény Laci és Bálint + 1,5 órát rá kellett húzniuk. Sajnos nem jött össze a bónusz most, de dolgozunk rajta erősen. Válaszolva  a hozzászólásra, nem tudom, hogy mennyire mesterkélt a tudásom, de korábban is emberekkel foglalkoztam, kereskedőknek adtam el, ami a leg nehezebb, mert egy külön álatfaj. Figyelek arra, hogy senkit ne bántsak meg, a megszólítás nagyon fontos, de nem félek mondani egy 50 éves nőnek, hogy legyen sexis, szóval megvan  a megfelelő hang. A képeim számán is látszik, hogy valamit jól csinálok, mégha nem is népszerű a háttér, amiben dolgozom. Ősszefutottam Kálmánnal és Egy magyar csajjal a Facionationról. Sajnos az internetet a starbuks-ban lekódolták, így venni kell valamit, hogy használhassuk. Majd jó magyar szokás szerint keresünk free-t. :) 
 

Tegnap kaptam 3 + comment-et, ami a vendégek kiemelt pozitív visszajelzése, sokat kell írni nekik, meg sok vele az adminisztráció, így kevesen foglalkoznak vele, olyan mint nálunk a vendégkönyv, csak ez 2 oldalas. Eddig 2 ember kapott a fotósoknál ilyet, egyik csaj 2-t kapott, így én vezetem a listát, és tanuló ennyi idő után még soha. Ehhez hónapok kellenek nekik... Nagyon boldog volt a managerem, a többiek meg irigyek... Kiss Tamás barátom cégének elérése: http://www.freestreettuning.hu/news.php  itt mindent megtaláltok, ami a kocsival kapcsolatos.

Jah, xar dolog a Bahamákon megfázva lenni, és köhögni, de azért 28 C van :)

Tudom, már hosszú idő telt el, mióta nem írtam. Most van 16 percem, így megteszem, és holnap, ha a kikötőben leszünk, akkor mindent felteszek majd a blogomra. Sok minden történt, mióta nem adtam hírt magamról:

-Kiss Bálint fotós kollégám idejött a Sensation-ra dolgozni, mert ő a legöregebb legkisebben volt, amit eladtak. Most megalakult a magyar Maffia, Lacival és pár magyarral, többek között a nyomtatási részlegünk utazó főnöke egy szlovák srác, aki úgy mint Laci magyar. A kaszinó manager helyettese is magyar srác, + 6 srác van a felszolgálókál-szobaszervíznél, és 3 magyar csaj van szanaszét.

A legfontosabb, a tegnapi –manageremmel folytatott beszélgetésem volt, ahol megkérdezte, hogy ez valóban az első szerződésem? Nagyon durva jellemzést adott rólam: a személyiségem lenyűgöző, a hozzáállásom példás,  a kommunikációs képességem tökéletes, és a kisugárzásom, amivel megfogom az embereket hihetetlenül jó. Írni akar egy köszönő emailt annak az embernek, aki az interjún felvett. Tegnap láthatta, hogy milyen formában dolgozom, sorban álltak az emberek, pedig a leg egyszerűbb hátterem volt, tulajdonképpen nem is volt hátterem, csak az átrium, és 2 oszlopon 2 csokor fehér műrózsa. Rengeteg ember mondta, hogy nagyszerű munkát végeztem, mert élvezték a fotózást nagyon, ahogy beszéltem velük, és ahogy megfeleltek az utasításaimnak. Én is élveztem, bár nem tudom, hogy meddig lesz energiám ennyi emberrel dolgozni, de ugye sokan vannak olyanok, akik már 5-7 éve ezt csinálják, így én is erős leszek…

Ma country stílusban fotózom, beöltöztetjük az embereket korhű ruhákba, és pózoltatjuk őket, mint a körözött bűnözőket. Nagyon élvezik azok, akik rászánják magukat a beöltözésre, utána már minden megy velük, mindent megcsinálnak. Főleg a feketék és a spanyolok élvezik nagyon. Mondanom sem kell mi is, de 1 ember csak öltöztet, a másik beállít és lő.

Tegnap nagyon határon voltam, mert olyan szinten mozgott a hajó, hogy a hányinger levett a lábamról, de gyógyszerrel túléltem.

Rögtön kapcsolnék is a tegnapi sztorihoz. Tegnap délután egy alfa team kód szólalt meg a hangosban. Bemondták, hogy a személyzeti részen a fő tisztítóban. Ez annyit tesz, hogy a tűzoltó csapatot hívták, mert nem tudták megfékezni a tüzet az ott lévő 4 féle oltóanyaggal, és rázárták a helységre a tűzálló és vízálló ajtót. Így kb 3 óráig tudják megfékezni a tüzet, de ugye minden leég. Azt mondják, hogy ezeknek a hajóknak egyetlen ellensége van: A TŰZ. Egy filmet láttam 4 éve egy ilyen osztályú hajón szintén a mosodában keletkezett tűz, de itt a személyzetin, ami a harmadikon van, nem tudták megfékezni, csak a továbbterjedését akadályozták meg a helység lezárásával. A szerencse az volt, hogy Miamihoz közel történt, 2 órára a parttól, és 6 hajó jött oltani. Ha a nyílt vízen történik, akkor kisebb esély lett volna, hogy nem kell evakuálni a hajót. Így csak füst volt, minden utas és a személyzet kint várt mentőmellényben, hogy ha el kell hagyni a hajót, akkor a forgatókönyv szerint tehesse meg azt. Kisebb balesetek mindig történnek, 4 hete az egyik hajónkat a kikötőben tolatáskor kapta meg egy olyan vihar Mexikóban, hogy egy Royal hajónak sodorta, aki ott parkolt. Egy kisebb horpadás keletkezett a hajó oldalán(Carnivalos), és mindenki erről beszélt. Persze felröppentek egyéb hírek is, de ugye ismerjük a kisegérből sztorit. Én a hajón dolgozó magyar fotóstól-Szilvitől tudom a történetet, így elsőkezes. Lackó koma, ha úgy érzed, hogy tűzoltó pályádat ilyen jellegű tapasztalatokkal szeretnéd bővíteni, itt a lehetőség, meg ugye van asztalos műhely is.

Magamról annyit, hogy kicsit kezd visszajönni a hangom, kíváncsi leszek, hogy a doki mikor rak vissza, mert ugye visszaesőként még többet veszítenek velem. Sajnos az azonosító kártyám ilyenkor bent tartják, így fizetést sem tudok felvenni és kimenni sem tok, bár hang nélkül necces is… Annyi pozitívum van a dologban, hogy legalább kipihentem magam, nem lesz túl sok ilyen alkalom, hogy ennyit aludjak…