Oké-oké, rég nem írtam, és meg is kaptam a szükséges kritikákat miatta. Szóval ellátogattam Cape Canaveralra a NASA központba. Szép volt…

Na jó, képek vannak fent a picasan a fő albumban. Hatalmas élmény volt, és sok csaj számára is, akik persze más szemmel nézik a látottakat. Hát azt érezni lehet, hogy a NASA-nak az éves költségvetése háromszorosa Magyarországénak.  Elsőnek megnéztünk és átéltünk egy kilövést, a visszaszámlálást, de persze butított formában magát a fizikáját is… Egy 30 személyes szimulátorban beforgattak minket, mint mókus a gesztenyét, 90 fokban az égnek, majd megkezdődött a visszaszámlálás, és elindult a menet. Az ülésbe épített légpárna segített még valósabbá tenni a dolgot. Majd amikor „felértünk” 2 perc rázás után, orral lefelé fordítottak minket, lefékeztünk, leváltak a rakéták, kinyílt a tető, és a naprendszerünket láttuk, a földet, és a levált segéd rakétákat.  Nagyon odavág a dolog, főleg az elől ülő emberke ingzsebéből kihulló apró… Szóval 15 perc élvezet, de huhhhh. Majd megnéztünk egy űrsiklót, persze csak a vendégek számára épített változatot, mert az igazi, igaz hogy –pár száz fokot kibír, meg + is, de a párát, a sót és a napot nem. Az anyaga nem kemény, nem fém, hanem spéci textil szerű, és benyomható. Ezután buszra ültünk és kimentünk egy kilövő állomáshoz. Innen lőtték 2 hónapja fel az űrsiklót. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a céges idegenvezetés mellett extra privilégiumunk is volt, oda mehettünk a torony lábához, és a buszból csinálhattunk képeket. Más nem mehet oda, csak a dolgozók, aligátorok látják el a terület védelmét, és persze a fegyveres őrség, akiről nem szabad képet csinálni. Amúgy kb 3,5 mérföldes körben nem lehet megközelíteni a területet, csak egy toronyból lehet nagy zoomos gépekkel lőni. Megnéztünk egy múzeumot, sok érdekes dolgot láttunk, régi cuccokat, meg régi felszereléseket. Láttunk egy 3D mozit egy holdra szállásról, a múltról és a jövőről. Na az élmény volt, ha kicsi lennék, biztos itt dönteném el, hogy űrhajós akarok lenni. Most már késő. Szerencsés vagyok, hogy megnézhettem. Ezt látni kell mindenképpen, valakinek van rá lehetősége.

Itt a hajón nem történi nagyon semmi, ha leszámítjuk a legutóbbi bombariadó próbát, amit egy vicces vendég nagyon komolyan vett, és kipróbálta élesben is. A gyakorlat elemeit mindenki megismerhette. Szóval egy vendég felhívta a hajóról Nassauból hazafelé a rendőrséget, hogy egy csomagot helyezett el a hajón. Szerencsés ember volt, mert a szomszédban hallották a beszélgetést, és így be lett azonosítva azonnal az ember. A coast guard nem engedett minket a vizsgálat befejezéséig a part közelébe, messziről néztük a szárazföldet, ahol a szabadság várt volna minket, de ez helyett 11 óráig a vízen voltunk. A rendőrök rögtön elvitték bilincsben a srácot, aki már büntethető korú volt.  lidóról szurkoltak neki, amikor vitték.

A hajón minden a szokásos, számolom már vissza forma estéket, május 16-ra vagyok kiírva, de nincs még megerősítve a kilépési napom. Szóval bármi megtörténhet.

A korábbi írásomban található felajánlásom még él, a Carnival-hoz jövő fotósok számára szívesen tartok előadást az itteni életről, a munkáról, a feladatokról. És persze indul a fotózás, majd adom meg a weboldalt, ahol minden infót megkaptok.