Egy fotós élete luxus óceánjárón

Remélem, hogy kitartasz, és vigasztal mindaz a sok dolog, amiről beszélni szoktunk, a terveink, és tudod, hogy megvalósítjuk közösen őket. Már csak 243-al kell aludni...

A legviccesebb dolog, a Bahamákon torokgyuszit kapni… Én örülök neki a legjobban, mert ez az a betegség, amit nem lehet tetetni, így kaptam még egy nap medical Off-ot, ami betegszabi féle. Kaptam egy csomó gyógyszert, de nem használnak, még mindig nincs hangom, és csak egy kis javulást tapasztalok tegnaphoz képest. Most izzadok, mint állat,  mert melegen kell öltözzek, ugye a szobában is légkondi megy, illetve a levegőztető rendszer hideget fúj, így nyakig betakarózva nézek House-t, meg a mosásomat intézem. A társaimat nem akartam még nagyobb nyomásak kitenni, de hát hang nélkül nem dolgozhatok, még a képeket sem matricázhatom fel, mert ugye ki vagyok írva. na mindegy, addig is kialszom magam rendesen, tegnaptól ma du-ig 11 óra, ami nem is rossz. Talán lázas nem vok, meg nem is fertőző.

Ma kellett volna írnom egy biztonsági tesztet, amit én már megcsináltam az előző hajón, de itt is kellet volna. „Beszéltem” a vizsgáztató tiszttel, és aláírta nekem a vizsgát, bár ha belekérdezett volna, akkor is válaszoltam volna neki.

Eszembe jutott egy történet, amit pár napja halottam Lacitól. Ugye mindig viccelődünk a kódokkal, amit veszély esetén használunk, senki sem gondolta volna, hogy egyszer is kell használnia a Bravo Bravo Starboard kódot. Ez annyit tesz, hogy ember a vízbe esett a hajó jobb oldalán. Egy fekete(miért is más) pár veszekedett, addig fajult a beszélgetés, hogy az asszony mondta az urának, hogy nem mersz kiugrani, az meg mert… Szerencséjére egy kabin Sztyuárd éppen látta, és hívta rögtön a hidat, és ugye világos volt, meg jelölte is a helyet, a fószer kapott vagy 3-4 mentőövet, de gyorsan megy a hajó, vissza kellett fordulni, közben meg az életmentő hajók közül az egyik is felborult, szóval őket is menteni kellett. A szabály az, hogy 24 óráig keresni kell az embert, csak utána hagyhatja el a helyszínt.  Szóval ha gáz van, akkor nagy. A parton a hajót lekéső embert simán otthagyják, mert ugye több a kártérítés, de az emberi életet nagyon komolyan veszik. Szóval a keresés megindult, és a környéken levő Disney hajója is beszállt a mentésbe, és szégyenszemre, ők mentettek ki mindenkit. A lényeg, hogy túlélte mindenki, és 4-5 órás műsor volt, egy veszekedő pár miatt. Azt nem tudom, hogy kellett-e nekik büntetést fizetniük, de jó tudni, hogy akkor kell ugrani fürdeni, amikor látják az embert…

Egy érdeklődő kérdésére válaszolva néhány sor: www.gmnhungary.hu a cég, aki segített kijutni. Fotós végzetségem van, ha úgy vesszük PTE IGYFK: Kommunikáció és Média tudomány. Itt semmi nem kell, csak a tapasztalat, jó fotósnak kell lenni, gyorsnak, és a szakmai angolt nagyon kell tudni vágni. a pózolási utasításokkal kell tisztában lenned, és jó kommunikációs képességekkel kell rendelkezz, mosolygósnak kell lenned. Szóval 4 pózra van 2 perced, a beállítástól kezdve, a megfelelő pillanat kivárásáig, és az exponálásig. Nem könnyű, és monoton, mindig mosolyogva kell csinálnod, és gyakran buták az emberek, gyakran csak részegek, hogy mindent a legjobban csináljanak. Az email címem: zummy78@gmil.com, ott priviben is tudunk csevegni a részletekről.

Skacok: remélem minden rendben veletek, és ha olvassátok a blogot, akkor meg is kapjátok ezt az üzenetet.

 Lackó: jó, hogy vettél kamerát, legalább láthatom a pofázmányodat is néha, de itt a hajón nincs sok időm netezni, meg olyan tetű lassú a net, hogy szaggatva látsz mindent. Mexikóba már nem megyek, csak a Bahamákra, de a kikötőben van egy kávézó, ott ingyé lehet netezni, de holnap a betegségem miatt oda sem tudok menni. Szóval pár nap, és akkor már beszélünk.

Gyergyó: just in case, I wanna tell you the truth: This is something nice, but not a final destination. I hope, you understand well.

Zsoltita: Remélem, hogy a lakodalmadon engem bízol meg majd a fotózással, és nem kell kerülgetnünk a másik fotóssal egymást, aki horror lóvét kér az estére…  Viva Las Vegas…

Gáborom: I wish all my best, and I hope she can find a way too be a nice wive on your side, and I wanna send something nice present for a little…

Újra a Bahamákon. Számomra ez lehet, hogy bad Omen, de itt fekszek a kabinomban betegen, a doki kiírt 1 napra, mert úgy meg vagyok fázva, hogy elment a hangom. Nagyon durva, de nem tudok beszélni… Az, aki ismer tudja, hogy miről beszélek, illetve miről nem. Tegnap kabin buli volt Lacinál, sok csokival léptem be, cserébe volt Bacardi+ valami lityi még L . 3 kor kerültem ágyba, szerencsére a lakótársam is kirúgott a hámból, tehát egyszerre értünk haza. A mai discot legalább megúszom, nem is bánom, de ezt sem kell mondanom, de legalább nem magyarázkodok. Egész eddig melóztam, most már kicsit nehezebben, mert betegen fáradékonyabbak vagyunk. Most is alig tudom nyitva tartani a szemem. Majd még írok, de most ennyi  elég.

Talán azzal kezdeném, hogy milyen is az élet a Bahamákon. Megfordítanám a történetet, azzal kezdem, amit hallok mindenkitől a hajón. Ez a hajó, amin vagyok, nem a legjobb, ha lehet így fogalmazni, mert 3 és 4 napos útjai vannak. A 4 naposon Freeport és Nassau vannak, a 3 naposon csak Nassau.  Ez azt jelenti, hogy1-1 este a formal night, ami a beöltözött elegáns estét jelenti. Szóval ilyenkor mindenki vagy hozott, vagy bérelt ruhában pompázik, a kapitány és tisztjei is részt vesznek a ceremónián, végigvonulnak a 9-ik emeleten, ami a főutca, vagy mi… Látni kellene a feketéket, milyen kalapokban tündökölnek, de a legkirályabb velük dolgozni, ha elegáns fotót kell is csinálni, vagy csak simát. Kicsit azért megnehezítik a dolgunkat, mert bálnából kell karcsú hölgyet varázsolni, és azt a lencsét még nem találták fel… De tele vannak soul-al, meg fun-nal, és simán becsalogatom őket a hátterembe, és elvagyok velük, és ezzel vonzom oda a többi sügért is. Persze sok fekete eljön, mert 120-180$-ért a bahamákon tölthet időt. Nem egyszerű pózoltatni az embereket, amint rájönnek, hogy egy pillanatra is elbizonytalanodtam, rögtön kihasználják, és mindenféle elentétes mozgásba kezdenek, nehogy tudjak állítani a pózon. jó lenne ezekből a képekből párt bemutatni, de erre nincs lehetőségem.

Visszatérve az alap témára, ha megkérdezek valakit, hogy milyen a hajón, akkor azt fogja kérdezni, hogy melyiket mondja: amit kell mondania, vagy amit tudni akarok. A kérdésben a válasz. Persze, mindenkinek azt kell mondani, amit elvárnak, és mindenhez mosolyogni. A tény az, hogy rabszolgák vagyunk, és hogy 12 órákat dolgozunk 7/7, az csak megerősíti ezt. Mit is kezdenék egy szabadnappal… Teljesen zombivá alakulunk lassan át, a szemünk beesik, fekete táskák húznak ívet, mint egy vaníliás karika a szemünk körül. Az, hogy megkülönböztetett figyelemmel kezelnek bennünket csak kicsit enyhít a dolgon. Ez annyit jelent, hogy külön étkezdénk van, nem kell a többiekkel ennünk, szebben tálalnak, kiszolgálnak minket, és reggel 8.30 kor is még van kroászán. Szóval a kajázás privilégiuma, ami megillet, természetesen a vendégek étkezőjében is ehetek, de ez még csak egyszer történt meg. Bemehetek a vendégek Discojába (hurrá…), és sok olyan dologra vagyok jogosult, amire sokan nem. Sőt, 30 év J szolgálat után 120.000$ nyugdíj jár. Nem kell ecsetelnem, hogy a hajón töltött évek milyen arányban állnak az életvonalammal. Tehát a hajón egy macska 9 élete is kevés lenne.  Vannak azért szép pillanatok is, mint amikor egy csaj beazonosít: a guy, with a cool watch-a srác a kiroá órájával. Innentől már csak le kell olvasnia a névtáblám tartalmát, és rögtön a nevemen szólít. Vannak, akik visszajárnak hozzám képet csinálni, mert korábban élvezték nálam a fotózást, vagy segítettem nekik valamiben. 

Tegnap búcsúztattunk egy srácot, aki holnap megy 2 hónap szabira, innen lehet következtetni, hogy ezen a hajón 8 hónap a szerződés. Van egy Szlovák srác, aki a szárnyai alá vett, és most sajnálja, hogy 1 hónap múlva lelép, de talán meggondolja magát és visszajön még egy szerződésre.  Akkor már jöhet ki hozzá ember napi 7$-ért, ami teljes ellátást szállást és minden programot tartalmaz. Kitűnő alkalom nyílik tehát, de a rabszolga felszabadításról ne is álmodjunk… Szóval Nassauban töltöttük az éjszakát, 12.30 kor szólt egyik csaj, hogy menjünk ki a partra a búcsú bulira. Amíg a Laci elkészült, pár magyar felszolgálóval beszélgetünk és rémtörténeteket hallottam a Bahamákon történt incidensekről. Ok, elmondják, hogy csak csoportosan menjünk ki, és csak a közeli helyekre, ott is megvan, hogy hol látnak szívesen. Sokszor csak kisebb összeütközésbe keverednek a helyi bennszülöttekkel, akik némi pénzt követelnek, vagy drogos cigit akarnak szívatni az arra járó emberekkel, de volt 4 éve egy halállal végződő eset, amikor a srác a farzsebéből akart pénzt elővenni, és a másik azt hitte fegyvert ránt, és lelőtte. Olyan is volt, hogy kimerészkedtek a tengerpartra, és mindenüket ellopták, beleértve a crew kártyát is, ami nélkül nem tud visszamenni a hajóra. De Laci biztosított róla, hogy nem lesz baj, magas gyerek, meg végig a főúton voltunk. Egy helyre mentünk, ahol Jamaikai zene volt, a srác törzshelye volt, tehát biztonságos. Iszonyat jó képeket csináltam a bandáról, csak lemerült az aksi, nem mintha nem fényképeznék egész nap. A srácok is elégedetten nézték a party fotóimat, ha lesz rá lehetőségem, holnap feltöltök néhányat a picasawebre. Holnap elvileg lesz időm elmenni vásárolni, és akkor keresek netet is. Az itteni katasztrófa, lassú és drága, de kell, hogy Krisztivel tudjak beszélni, mert túl kell élni a kapcsolatunknak, mindegy mennyibe kerül. Itt csatolnám hozzá, hogy Étsapám tegnap töltötte be 55 életévét, de nem tudtam neki az sms-t elküldeni, mert nincs szerződése a t-mobile-nak Bahamákkal, tehát nincs térerőm sajnos, majd talán holnap megkapja. Ezúton is BOLDOG SZÜLINAPOT-HEPI BÖRTSZDÉJ DEDÍ

Lackó, örömmel konstatáltam, hogy vették webkamerát, remélem tudunk is valamit nézni majd rajta, mert Mexikóba már nem megyek, de a kikötő csodás(blöööööööööööööö) Talán szombaton Nassauból élő közvetítést adok, ha összejön.

Megérkeztem arra a hajóra, amin elvileg szolgálnom kell majd. Dejavu érzés volt belépni, egy szinte ugyanolyan hajóba, mint amit 2 hét alatt már megszoktam. Szinte minden ugyanaz, csak a bútorok mások, az elrendezésük, a philippinek ugyanazok, és sok van belőlük, sokat esznek ezek is, de ami elszomorító, az a kaja minősége, pedig a másikon is volt rossz kaja, de itt. Részletekbe nem mennék, de pizza májgombóccal, ami a levesből kimaradt… diszgaszting… A munkatársaim nagyon vártak, fel voltak készülve belőlem, már messziről integettek, amikor még civilben voltam, tudják a nevem, nem úgy, mint én az övék. A managerem nevét tudom, mert Kalatin nak hívják, és meglepődtem, amikor felvette a telefont, és egy dörmögős férfi hang szólalt meg: katalina. Azt hittem, csak hormonzavaros, de nem, ő pasi Romániából. Másnak nem tűnik fel, de én végig úgy tudtam, hogy nő.  Van egy Szlovák srác a Laci, ő várt legjobban, és sajnos 27 nap múlva lelép, és szerintem nem is akar majd visszajönni. Ha előbb tudta volna, hogy jövök. Meglepően sok a magyar ezen a hajón, felszolgálók, illetve egy IT manager is hazai. Nem nyilatkozok a nemzetek keveredéséről, de itt azért kapok, ha angolul beszélek egy magyarral. Első napomon rögtön befogtak, a többiek csodálkoztak is, de ez van. Pénzes zsákkal kellett a casino bejáratánál fotóznom. Magasan az elvárás felett teljesítettem, de a szünet után, meg nem volt vendég, úgyhogy szerintem az átlagot hoztam csak. Ma fényképezőket árultam, rengeteget eladtam, olyan volt mint a piac és egy állat árverés keresztezése. Sok tanfolyamom megvan már, de itt is a rendszer hiányossága, hogy nem kérik át másik hajóról. Most Freeway-en vagyunk a bahamákon, csak sajnos be kellene taxizni a strandig, annyi időm meg nincs… A szobám kicsit kisebb, mint előtte, de tisztább, rendezettebb, és a szobatársam egy Dél Afrikai srác Anton, aki fehér, de valami ismeretlen angolt beszél, valószínű, mert olyan francia akcentusa van, hogy azt tanítani kellene.  Miamiban a delfináriumról lemaradtam, de nem baj, majd lesz még látnivaló bőven. Most még keresem azt a pontot, ahol megéri ez az egész, remélem hamar megtalálom, mert távol mindentől, de mégis közel, ez egy ördögi kör. Lehet, majd az itteni magyaroktól veszek magamra egy kis mentalítást, és meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Álmos vok, mint állat…

Mit is mondhatnék. Miamit látni kell, látni azt a pezsgést, amit eddig még nem láttam, sok a local ember az utcákon, sok a turista is, de őket könnyű kiszúrni, mert villogó vaku követi őket. MInde lényegtelen dolgot lefényképeznek, de legalább van aról is kép. A vendéglátók fullon, jó árakon lehet enni inni, hatalmas adagokat, meg természetesen a kinálat is magáért beszél. Itt élni kell, nem csak ellátogatni ide. Nagyon fontos azt el ondani, hogy a belvárosban jó a közlekedés és a közbiztonság. Sok a látnivaló, a hangulatos helyek, a mutatványosok, úgy Londonnal összehasonlítva-összehasonlíthatattlan. Prága sem ér a közelébe, akkor pedig az nagy szó. A taxi relatív olcsó, a többiről már írtam. Azt, hogy ma milyen élményekkel gazdagodok, még nem tom, reggel írok róla, ill hajnalban, mielőtt buszra ülök a kikötő felé.

Tegnap hivatalosan is elvégeztük a tanfolyamot, meg is ünnepeltük szerény keretek között. http://picasaweb.google.com/zummy78/MiamiInk# itt találtok képeket a buliról, illetve a Miami kirándulásról néhány képet. Durva, hogy novemberben fürdök a meleg vízben, és napozok. Nagy csalódás volt a MC Donalds, nem izlett, a pitéjük nagyon rossz, a narancslé finom, de 3 OZ-s húsos szenya nem jött be. Hatalmas red bulljuk van, 4,85 dl!!! A Coca Cola is 0,648 l, illetve mindenből nagyobbakat adnak. Visszavonom azt a kijelentésemet, hogy amcsiban nincsenek szép nők, mert vannak, főleg South Beach környékén, illetve a Lincoln B-n. Mondjuk sok a nagyon elhízott nő, de nem is csoda. Tom már írtem, de itt a hatalamas embereknek hatalmas benzin temetőket gyártanak. Nem kell bukósisak a mocira, nincs 0 tolerancia a vezetésnél, a piros lámpa akkor jelent pirosat, ha van forgalom, ha nincs, elsőbségadásnak minősül. MIami gyönyörű, és meg lehet találni a jó boltokat, nagyon durva árak vannak, nem is idegesítem magam vele, mert kiakadtok, hogy otthon mennyit adtatok a dolgaitokért. Ma készülök kialudni magam, remélem sikerül, mert tegnap 1,5 óra sikerült. Majd jön a beszámoló az átszálásról.

http://cruises.affordabletours.com/Carnival_Cruises/Carnival_Sensation/

ez a hajó útvonala, port Canaveral-Nassau Bahama útvonal.

Megtörtént amire nem számítottunk, de mégis eljött. A gonosz megszállása véget ért, az ördögűzést véghezvittük. J Ok, az történt, hogy 2 hétnél szétcsapják a csoportot, a jók 1 kivétellel mennek külön hajóra. Én erre a hajóra kerülök: Orlando-Bahamas

http://www.carnival.com/cms/fun/ships/carnival_sensation/default.aspx?shipCode=SE

Annyit tudni a dologról, hogy Román Manager csaj van, rendesnek mondják, viccesnek. Ugyanaz az útvonala, ill majdnem, így bye Miami Ink. Majd meglátjuk, hogy mi lesz, de Szilvivel sem fogok találkozni többet, meg az itteni cimbim Nikola(Szerbia) itt marad, pedig higgyétek el nagyon normális srác, és hihetetlen jó team voltunk mi. Sajnálom, hogy így alakul, de ezt tudtuk, hogy egyszer be fog következni, és a 6 fős csapatunk szét lett szakítva. Holnap egy utolsó teszt, mert ugye muszáj, és utána transport máshova. Az itteni Manager küzdött értem, de nem sikerült neki itt tartania sajnos. ez van… Majd írok még, most nincs kedvem semmihez.

A legfontosabb a túlélés… Nem könnyítik meg a dolgunkat, az elvárás egyre nagyobb, amivel nincs is gond, de semmi pozitív visszajelzést sem kapunk. Ezt mondjuk megtörném, mert tegnap megkaptam az elsőt, pedig szerintem utána kellene nézni a kiképzőnk diplomájának, mert az nem a fotózás lehet, hanem az agyturkászás, manuipuláció. Szerencsére emberére talált, mert átlátok rajta. Azt bebizonyítandó, hogy lassúak vagyunk, adott egy feladatot, amit 5 perc alatt kellett volna megcsinálni, természetesen senkinek nem sikerült időn belül, de bebizonyította, hogy tényleg lassúak vagyunk. Megérte… A csapat még mindig gyenge, és rengeteg hibával dolgozik. Szerintem erre hajtanak. Megértem őket is, mert ugye amikor kiadnak innen minket, akkor már nincs bocsánat. Amire figyelünk, hogy ne hibázzunk, vagy ne nagyot. A szerb sráccal kapjuk a jó melókat, nem is okozunk csalódást. Megkérdeztem a managert, hogy az üresedésre hogyan pályázhatnék, röviden válaszolt: Be th ebest –szabad fordításban : légy a legjobb. Ennek megfelelően próbálkozom. Csináltunk olyat, hogy a kikötőben sötétben álltunk állvánnyal, és a korlát mögé állított vendégekhez a hajót fotóztuk. Nagyon jó képek lettek, itt tesztelt minket a fotós, hogy mennyire vagyunk jók. Remekül megoldottuk, tejesítve a limitet. Tegnap a dekken fotóztunk a medencénél az új felszállókat. Sokat kell beszélni velük, fűzni őket, de megy. A csapat 2 női tagja elment tegnap Miamiban a Miami Ink-hez. Buliból bementek a céghez, a csaj nem volt bent, de 6 hónap az előjegyzés, úgyhogy két másik srác csinált nekik 20 cm-es MIAMI INK feliratot 300$ ért. Nem normálisak, de nagyon boldogok tőle. Ha a csaj csinálja, 1200$, így is csoportos kedvezményt kaptak, 350$ lett volna. Ma elegáns este lesz, mindenki smokingban és estéjiben, szóval ki kell hozni a legjobbat magunkból, ott lesz az oktató mögöttünk végig L. Remélem sikerül a legjobbnak lenni, nagyon jó itt a társaság. Matt szerint hülye vagyok, hogy a Bahamákon beülök egy kávéházba netezni, de Kriszti fontosabb, mint 1 órára beutazni valahova. Búvárkodni még nem tudtam, ma aludtam ki magam először. Szóval itt dekkolok, és igérem, ogy hamarosan mennek fel a képek, ha nem lesz ilyen tetű lassú a netem .

A legfontosabb a túlélés… Nem könnyítik meg a dolgunkat, az elvárás egyre nagyobb, amivel nincs is gond, de semmi pozitív visszajelzést sem kapunk. Ezt mondjuk megtörném, mert tegnap megkaptam az elsőt, pedig szerintem utána kellene nézni a kiképzőnk diplomájának, mert az nem a fotózás lehet, hanem az agyturkászás, manuipuláció. Szerencsére emberére talált, mert átlátok rajta. Azt bebizonyítandó, hogy lassúak vagyunk, adott egy feladatot, amit 5 perc alatt kellett volna megcsinálni, természetesen senkinek nem sikerült időn belül, de bebizonyította, hogy tényleg lassúak vagyunk. Megérte… A csapat még mindig gyenge, és rengeteg hibával dolgozik. Szerintem erre hajtanak. Megértem őket is, mert ugye amikor kiadnak innen minket, akkor már nincs bocsánat. Amire figyelünk, hogy ne hibázzunk, vagy ne nagyot. A szerb sráccal kapjuk a jó melókat, nem is okozunk csalódást. Megkérdeztem a managert, hogy az üresedésre hogyan pályázhatnék, röviden válaszolt: Be th ebest –szabad fordításban : légy a legjobb. Ennek megfelelően próbálkozom. Csináltunk olyat, hogy a kikötőben sötétben álltunk állvánnyal, és a korlát mögé állított vendégekhez a hajót fotóztuk. Nagyon jó képek lettek, itt tesztelt minket a fotós, hogy mennyire vagyunk jók. Remekül megoldottuk, tejesítve a limitet. Tegnap a dekken fotóztunk a medencénél az új felszállókat. Sokat kell beszélni velük, fűzni őket, de megy. A csapat 2 női tagja elment tegnap Miamiban a Miami Ink-hez. Buliból bementek a céghez, a csaj nem volt bent, de 6 hónap az előjegyzés, úgyhogy két másik srác csinált nekik 20 cm-es MIAMI INK feliratot 300$ ért. Nem normálisak, de nagyon boldogok tőle. Ha a csaj csinálja, 1200$, így is csoportos kedvezményt kaptak, 350$ lett volna. Ma elegáns este lesz, mindenki smokingban és estéjiben, szóval ki kell hozni a legjobbat magunkból, ott lesz az oktató mögöttünk végig L. Remélem sikerül a legjobbnak lenni, nagyon jó itt a társaság. Matt szerint hülye vagyok, hogy a Bahamákon beülök egy kávéházba netezni, de Kriszti fontosabb, mint 1 órára beutazni valahova. Búvárkodni még nem tudtam, ma aludtam ki magam először. Szóval itt dekkolok, és igérem, ogy hamarosan mennek fel a képek, ha nem lesz ilyen tetű lassú a netem .

Hát nem is tudom, hogy hogy kezdjem, azokhoz szóljak, akik ki akarnak jönni, vagy az azokhoz, akik szkeptikusak a dologhoz. Szerintem az a tuti, ha az igazságot írom.

Nem könnyű a tréning, szerintem pszihésen próbálnak minket megtörni. A tréner 3 napig bírta velünk, mostmár velünk sem beszél... Ő tudja. Mi kitartunk, de sokan nem idevalók közénk. Néhánynak semmi fotós tapasztalata, néhány nem beszél angolul, csak a filmekből vett szavakat. Olyan is van, aki egyikkel sem rendelkezik. A 2 angollal vagyunk nagyon jóban, meglepően rendesek. Kelet europából vannak a többiek. A kiejtésük halálos, de ezt is már megszoktam korábban. Az okatás nevetséges, 2 alkalom van egy pózra, és utána élesben pénzért, és ezt el is mondják épp elégszer, hogy nem szórakozunk, hanem a cégnek csináljuk a pénzt. Jah, ha a géppel valami történik, vagy valamelyik alkatrésszel, akkor azt teljes áron kell kifizetni, pl: a váz 2500$ körül van, de 4000$-t számolnak, mert régen annyi volt... Ez mindenre igaz, egy ernyőre is 350 $ ért... No coment. Mostanság sokat vagyok a vendégekkel, amit nagyon jó, ma standom lesz, és ott fogok fotózni. Mennem kell, mert tanulok, mint állat.

Hát az első dolog, amivel összefuthattok a matrózjegy kapcsán, hogy igaz 40 kg mehet fel poggyászként, de az csak 20-20 kg-os határral. Az én csomagom 33, a Bogié 34,5 kg volt. Nagyon rendes volt a csaj, Heavy felirattal átjött. Az értékek kiviteléhez " kiviteli nyilatkozat szükséges abban az esetben, ha hazafelé nem akarsz problémát magadnak, akkor felvezeted erre a nyomtatványra. http://www.vam.hu/data/folap/faq/kivitelinyilatkozat.doc

Innen már csak a gate átlépése okozhat problémát, ha az öved visszavarázslásával foglalkozol, és a veled utazó ember a te útleveled viszi magával a futószalagról, és az övéért küzdesz a görgőkkel, és amikor nagy nehezen nyakig olajosan megtalálod és kezedbe veszed a pótolhatatlan okmányt, akkor derül ki, hogy vegyes társaságban újra  nem a sajátodért küzdöttél élet-halál harcot. Szerencsére ezen is átléptünk, és semmi sem akadályozott minket abban meg, hogy elfoglaljuk helyünket. Düsseldorfban átszállással egy A300-as airbussal mentünk, és amint már többen említették, ezt ki kell próbálni. Hatalmas különbség van a csárter és fapados járatok biznisz osztálya, és az itteni turista osztály között is. A több, mit 10 órás úton 3x étkezés, pia minden mennyiségben, kedves segítőkész emberek (sztyuik), mindenkinek saját lcd zenével, rádióval, videókkal, és mozival. Itt nagyon szimpatikus vásárlása volt a Lufthasa-nak, amikor a szerzői jogokat repülőre  megvette a Hangover-re, ami az év vígjátéka, vagy mint a State of play, vagy az Ice age 3. A hosszú úton tehát nem is kellett elővenni a gépem, végig el tudtam foglalni magam. A Bogit is elfoglalta az előtte ülő tulok, aki mindig hátralökte a háttámlát, mert máshogy nem tudta koordinálni a felgyülemlett alkoholt mennyiségileg és csoportjai szerint. A viszki sőr bélisz kombináció elégedetlenséget szült benne, és a germán vére forrt neki, amikor a sztyuik kajázáskor vissza álították a támlát, hogy ne egye le magát a szerencsétlen. Kalandos volt az út, főleg a 28 fokos különbség a megérkezéskor. A határátlépés nekünk egy imigration protect helységbe vezetett, ahol a lokál patrióták hálójában piros dossziéban került kiértékelésre a papírom. Sokan egész nap (20 órája) ott ültek, és esélyük sem volt a végét látni. Szóval ott bevizsgálták az I 94 nyomtatványunkat, aminek kitöltésére kb 8-10 próbálkozásunk volt, de az utó nemzeték számára a jó tanács: A Hotel címét kell a fehér és a kék papírra is írni, ahol az első éjszaka tartózkodsz. Az ő tel számuk is kell, és nem kell email cím. Ha mindezt figyelembe veszed, és tudsz valódi nyomtatott betűkkel írni, na meg hieroglifákkal számokat mintázni, akkor nem lesz baj, és rengeteg időt és energiát spórolsz meg magadnak, nem beszélve az idegeskedésről. Úgy éreztem magam, mint az iskolában, amikor 100x le kellett írni: " a feladatként kapott leckét időre megírom, lelkiismereten a legjobb tudásom szerint, és a tanáromnak bemutatom azt elemzés céljából" Szóval ezeket a papírokat kell kitölteni helyesen, azzal rengeteg időt spórolsz magadnak... Otthon érdemes venni egy amcsi eu konnektor átalakítót,mert itt $8 tó indul, és otthon $1,5 nek megfelelő jó magyar forintért vesztegetik. De ez van. Az első, ami a páratartalmon kívül megütött, az a kinti gépjárműpark minősége, a hatalmas hodályok, amik otthon csak új milliomos emberek által tankolható, itt átlagnak számítanak. Van gazdagság, meg igénytelenség is, de erről majd holnap, mert érzem azt a 3,5 óra alvást és a 24 órás  fent létet 12 óra repüléssel.

DO YOU WANNA PLAY?

Hát 1 hét és indul a kaland. Nem vagyok besózva, pedig már kellene. Milyen lesz nagykabátban felszállni a repülőre, bár Düsseldorfban hideg lesz, de Miamiban 35 fok magas páratartalommal. Várom már a határátlépést, kíváncsi vagyok, hogy mibe tudnak majd belekötni a vámon. Itthon minden vagyontárgyamat kiviteli nyilatkozatba foglaltatom a magyar vámosokkal, hogy hazafelé ne köcsögöljenek. Nem mintha csempészni akarnék, az már sokaknak nem jött be.

Megkaptam a H1N1 elleni védőoltást, a sima influenza ellenivel együtt (szerencsére a régi fáj csak), bejegyzésre került az MMR oltással együtt a nemzetközi oltási bizonyítványomba. A dokim megjegyezte, hogy ezt az igazolványt kellene hamisítani, és a hajósoknak eladni 13800 helyett fél áron... Korrupt egy ország. Most hallottam, hogy valaki lebukott előfoglalt repülőjegyekkel, amiket visszamondott a foglalás után. Mekkora ötletek. Rá kell jönnöm, hogy a kinti munkaeszközöm Nikon D300 nem egyszerű gép, és kihívás lesz pózoltatni az elhízott amcsikat úgy, hogy soványnak tűnjenek...