Egy fotós élete luxus óceánjárón

 Nehéz lenne elmondani, hogy mennyire csalódott vagyok, sajnos a nagyfőnök tegnap hozzám intézett sorai miatt. Nem határozottan, csak a maga Columbiai módján, de közölte, hogy nem hagyja jóvá a kérelmemet, mely az angol vizsgám megváltoztatott időpontja miatt intéztem felé. 7 napról lett volna szó, amivel előbb szerettem volna elhagyni a hajót, és nem a pénzről van szó vagy, hogy későn szóltam, egyszerűen nem akarja, és nem érdekli. Mint megtudtam rengeteg alkalommal tagadta már meg ezeket a kérelmeket, és sokszor engedélyezett bugyuta kifogások miatt is. Azt, hogy valaki nem tud elmenni a saját testvére esküvőjére, még akkor sem, ha fizeti a saját jegyét oda-vissza, azért az kritikán aluli ember kezelésről tesz tanúbizonyságot. Azt, hogy a főnök smártessz-nek titulál minket azért, mert egy táblát 10 centivel arrébb rakott a kollégám, mint ahogy azt a paraszt elgondolta, az megint csak arra utal, hogy valami nincs rendben ezeknek az embereknek a viselkedés kultúrájával. Kis híja volt csak, hogy ne repüljön 2 emeletet az arc a bárpult közepén landolva, de szerintem csak a kávé gépet sajnálta volna a srác. A lényegre visszatérve, 16-án hagyhatom el a hajót, nem érdekli az sem, hogy ezzel a döntésével mit okoz, hogy ez miatt nem tudom átvenni a diplomámat. Arra, amikor megkérdeztem, hogy lejárhatok-e az oktató központba, csak annyit válaszolt, hogy persze, éjfél után, de ők csak éjfélig vannak nyitva. Hát köszi Carnival az oktatást, a fejlődéshez vezető út biztosítását, a sok szabadnapot, és a jó hangulatban eltöltött munkaórákat. Hiányozni fog a jó kaja, és sajnos megint újra kell számolnom a hátra levő éjszakákat, de nem aszerint, hogy mennyit kell még aludnom, hanem, hogy mennyit kell még aludnom, hogy Krisztit láthassam, hanem, hogy mennyi sonkás szendvicset kell még megennem, és tényleg meg kell írnom egy könyvet, hogyan éljünk túl 7 hónapot barackbefőtten. Szóval 17 napom van még hátra, ami 34 sonkás szendvicset jelent, még 5 formal estét, még 17 napot, amikor el kell viselnem ezt a taplót. Jah, holnap jön a nagyfőnök látogatóba, és azért rákérdezek, hogy mi is az ok a döntésére, mert lehet hülye vagyok, vagy csak Magyar, de nekem az egyenes beszéd érthető csak, nem az oda dobott info, hogy agyaljak rajta, hogy mi a xart akart most ezzel.

A hír, hogy ide költözött a hajóra a foto college, és Farai jelenleg még 1,5 hétig, fotósként debütál, majd az újakat átveszi. Érdekes találkozás volt, velem kezet fogott, de a többi általa oktatott ember kissé nehezményezte, hogy hozzájuk sem szólt. Érdekes egyesülés ez a volt tanítványokkal.

Tegnap voltam fent pár fotóssal a hajó csúszdáján, meg egy kicsit rákformára kapattam magam 20 perc alatt a nappal. Jó volt, kicsit Balaton fílingje volt neki. Jól elfáradtam benne.

Aki érdeklődne: www.amerikaieskuvofozas.co.cc címen talál újdonságokat. A tanfolyam, illetve okítás részére, amennyiben igény van időpont egyeztetéssel megoldható.

Akkor viszlát 17-én éjszaka. Majd kitalálom még, de valahogy elérhető leszek. A honlapon megtaláltok minden elérést.