Egy fotós élete luxus óceánjárón

A legviccesebb dolog, a Bahamákon torokgyuszit kapni… Én örülök neki a legjobban, mert ez az a betegség, amit nem lehet tetetni, így kaptam még egy nap medical Off-ot, ami betegszabi féle. Kaptam egy csomó gyógyszert, de nem használnak, még mindig nincs hangom, és csak egy kis javulást tapasztalok tegnaphoz képest. Most izzadok, mint állat,  mert melegen kell öltözzek, ugye a szobában is légkondi megy, illetve a levegőztető rendszer hideget fúj, így nyakig betakarózva nézek House-t, meg a mosásomat intézem. A társaimat nem akartam még nagyobb nyomásak kitenni, de hát hang nélkül nem dolgozhatok, még a képeket sem matricázhatom fel, mert ugye ki vagyok írva. na mindegy, addig is kialszom magam rendesen, tegnaptól ma du-ig 11 óra, ami nem is rossz. Talán lázas nem vok, meg nem is fertőző.

Ma kellett volna írnom egy biztonsági tesztet, amit én már megcsináltam az előző hajón, de itt is kellet volna. „Beszéltem” a vizsgáztató tiszttel, és aláírta nekem a vizsgát, bár ha belekérdezett volna, akkor is válaszoltam volna neki.

Eszembe jutott egy történet, amit pár napja halottam Lacitól. Ugye mindig viccelődünk a kódokkal, amit veszély esetén használunk, senki sem gondolta volna, hogy egyszer is kell használnia a Bravo Bravo Starboard kódot. Ez annyit tesz, hogy ember a vízbe esett a hajó jobb oldalán. Egy fekete(miért is más) pár veszekedett, addig fajult a beszélgetés, hogy az asszony mondta az urának, hogy nem mersz kiugrani, az meg mert… Szerencséjére egy kabin Sztyuárd éppen látta, és hívta rögtön a hidat, és ugye világos volt, meg jelölte is a helyet, a fószer kapott vagy 3-4 mentőövet, de gyorsan megy a hajó, vissza kellett fordulni, közben meg az életmentő hajók közül az egyik is felborult, szóval őket is menteni kellett. A szabály az, hogy 24 óráig keresni kell az embert, csak utána hagyhatja el a helyszínt.  Szóval ha gáz van, akkor nagy. A parton a hajót lekéső embert simán otthagyják, mert ugye több a kártérítés, de az emberi életet nagyon komolyan veszik. Szóval a keresés megindult, és a környéken levő Disney hajója is beszállt a mentésbe, és szégyenszemre, ők mentettek ki mindenkit. A lényeg, hogy túlélte mindenki, és 4-5 órás műsor volt, egy veszekedő pár miatt. Azt nem tudom, hogy kellett-e nekik büntetést fizetniük, de jó tudni, hogy akkor kell ugrani fürdeni, amikor látják az embert…

Egy érdeklődő kérdésére válaszolva néhány sor: www.gmnhungary.hu a cég, aki segített kijutni. Fotós végzetségem van, ha úgy vesszük PTE IGYFK: Kommunikáció és Média tudomány. Itt semmi nem kell, csak a tapasztalat, jó fotósnak kell lenni, gyorsnak, és a szakmai angolt nagyon kell tudni vágni. a pózolási utasításokkal kell tisztában lenned, és jó kommunikációs képességekkel kell rendelkezz, mosolygósnak kell lenned. Szóval 4 pózra van 2 perced, a beállítástól kezdve, a megfelelő pillanat kivárásáig, és az exponálásig. Nem könnyű, és monoton, mindig mosolyogva kell csinálnod, és gyakran buták az emberek, gyakran csak részegek, hogy mindent a legjobban csináljanak. Az email címem: zummy78@gmil.com, ott priviben is tudunk csevegni a részletekről.

Skacok: remélem minden rendben veletek, és ha olvassátok a blogot, akkor meg is kapjátok ezt az üzenetet.

 Lackó: jó, hogy vettél kamerát, legalább láthatom a pofázmányodat is néha, de itt a hajón nincs sok időm netezni, meg olyan tetű lassú a net, hogy szaggatva látsz mindent. Mexikóba már nem megyek, csak a Bahamákra, de a kikötőben van egy kávézó, ott ingyé lehet netezni, de holnap a betegségem miatt oda sem tudok menni. Szóval pár nap, és akkor már beszélünk.

Gyergyó: just in case, I wanna tell you the truth: This is something nice, but not a final destination. I hope, you understand well.

Zsoltita: Remélem, hogy a lakodalmadon engem bízol meg majd a fotózással, és nem kell kerülgetnünk a másik fotóssal egymást, aki horror lóvét kér az estére…  Viva Las Vegas…

Gáborom: I wish all my best, and I hope she can find a way too be a nice wive on your side, and I wanna send something nice present for a little…