Talán azzal kezdeném, hogy milyen is az élet a Bahamákon. Megfordítanám a történetet, azzal kezdem, amit hallok mindenkitől a hajón. Ez a hajó, amin vagyok, nem a legjobb, ha lehet így fogalmazni, mert 3 és 4 napos útjai vannak. A 4 naposon Freeport és Nassau vannak, a 3 naposon csak Nassau.  Ez azt jelenti, hogy1-1 este a formal night, ami a beöltözött elegáns estét jelenti. Szóval ilyenkor mindenki vagy hozott, vagy bérelt ruhában pompázik, a kapitány és tisztjei is részt vesznek a ceremónián, végigvonulnak a 9-ik emeleten, ami a főutca, vagy mi… Látni kellene a feketéket, milyen kalapokban tündökölnek, de a legkirályabb velük dolgozni, ha elegáns fotót kell is csinálni, vagy csak simát. Kicsit azért megnehezítik a dolgunkat, mert bálnából kell karcsú hölgyet varázsolni, és azt a lencsét még nem találták fel… De tele vannak soul-al, meg fun-nal, és simán becsalogatom őket a hátterembe, és elvagyok velük, és ezzel vonzom oda a többi sügért is. Persze sok fekete eljön, mert 120-180$-ért a bahamákon tölthet időt. Nem egyszerű pózoltatni az embereket, amint rájönnek, hogy egy pillanatra is elbizonytalanodtam, rögtön kihasználják, és mindenféle elentétes mozgásba kezdenek, nehogy tudjak állítani a pózon. jó lenne ezekből a képekből párt bemutatni, de erre nincs lehetőségem.

Visszatérve az alap témára, ha megkérdezek valakit, hogy milyen a hajón, akkor azt fogja kérdezni, hogy melyiket mondja: amit kell mondania, vagy amit tudni akarok. A kérdésben a válasz. Persze, mindenkinek azt kell mondani, amit elvárnak, és mindenhez mosolyogni. A tény az, hogy rabszolgák vagyunk, és hogy 12 órákat dolgozunk 7/7, az csak megerősíti ezt. Mit is kezdenék egy szabadnappal… Teljesen zombivá alakulunk lassan át, a szemünk beesik, fekete táskák húznak ívet, mint egy vaníliás karika a szemünk körül. Az, hogy megkülönböztetett figyelemmel kezelnek bennünket csak kicsit enyhít a dolgon. Ez annyit jelent, hogy külön étkezdénk van, nem kell a többiekkel ennünk, szebben tálalnak, kiszolgálnak minket, és reggel 8.30 kor is még van kroászán. Szóval a kajázás privilégiuma, ami megillet, természetesen a vendégek étkezőjében is ehetek, de ez még csak egyszer történt meg. Bemehetek a vendégek Discojába (hurrá…), és sok olyan dologra vagyok jogosult, amire sokan nem. Sőt, 30 év J szolgálat után 120.000$ nyugdíj jár. Nem kell ecsetelnem, hogy a hajón töltött évek milyen arányban állnak az életvonalammal. Tehát a hajón egy macska 9 élete is kevés lenne.  Vannak azért szép pillanatok is, mint amikor egy csaj beazonosít: a guy, with a cool watch-a srác a kiroá órájával. Innentől már csak le kell olvasnia a névtáblám tartalmát, és rögtön a nevemen szólít. Vannak, akik visszajárnak hozzám képet csinálni, mert korábban élvezték nálam a fotózást, vagy segítettem nekik valamiben. 

Tegnap búcsúztattunk egy srácot, aki holnap megy 2 hónap szabira, innen lehet következtetni, hogy ezen a hajón 8 hónap a szerződés. Van egy Szlovák srác, aki a szárnyai alá vett, és most sajnálja, hogy 1 hónap múlva lelép, de talán meggondolja magát és visszajön még egy szerződésre.  Akkor már jöhet ki hozzá ember napi 7$-ért, ami teljes ellátást szállást és minden programot tartalmaz. Kitűnő alkalom nyílik tehát, de a rabszolga felszabadításról ne is álmodjunk… Szóval Nassauban töltöttük az éjszakát, 12.30 kor szólt egyik csaj, hogy menjünk ki a partra a búcsú bulira. Amíg a Laci elkészült, pár magyar felszolgálóval beszélgetünk és rémtörténeteket hallottam a Bahamákon történt incidensekről. Ok, elmondják, hogy csak csoportosan menjünk ki, és csak a közeli helyekre, ott is megvan, hogy hol látnak szívesen. Sokszor csak kisebb összeütközésbe keverednek a helyi bennszülöttekkel, akik némi pénzt követelnek, vagy drogos cigit akarnak szívatni az arra járó emberekkel, de volt 4 éve egy halállal végződő eset, amikor a srác a farzsebéből akart pénzt elővenni, és a másik azt hitte fegyvert ránt, és lelőtte. Olyan is volt, hogy kimerészkedtek a tengerpartra, és mindenüket ellopták, beleértve a crew kártyát is, ami nélkül nem tud visszamenni a hajóra. De Laci biztosított róla, hogy nem lesz baj, magas gyerek, meg végig a főúton voltunk. Egy helyre mentünk, ahol Jamaikai zene volt, a srác törzshelye volt, tehát biztonságos. Iszonyat jó képeket csináltam a bandáról, csak lemerült az aksi, nem mintha nem fényképeznék egész nap. A srácok is elégedetten nézték a party fotóimat, ha lesz rá lehetőségem, holnap feltöltök néhányat a picasawebre. Holnap elvileg lesz időm elmenni vásárolni, és akkor keresek netet is. Az itteni katasztrófa, lassú és drága, de kell, hogy Krisztivel tudjak beszélni, mert túl kell élni a kapcsolatunknak, mindegy mennyibe kerül. Itt csatolnám hozzá, hogy Étsapám tegnap töltötte be 55 életévét, de nem tudtam neki az sms-t elküldeni, mert nincs szerződése a t-mobile-nak Bahamákkal, tehát nincs térerőm sajnos, majd talán holnap megkapja. Ezúton is BOLDOG SZÜLINAPOT-HEPI BÖRTSZDÉJ DEDÍ

Lackó, örömmel konstatáltam, hogy vették webkamerát, remélem tudunk is valamit nézni majd rajta, mert Mexikóba már nem megyek, de a kikötő csodás(blöööööööööööööö) Talán szombaton Nassauból élő közvetítést adok, ha összejön.