Hát nem is tudom, hogy hogy kezdjem, azokhoz szóljak, akik ki akarnak jönni, vagy az azokhoz, akik szkeptikusak a dologhoz. Szerintem az a tuti, ha az igazságot írom.
Nem könnyű a tréning, szerintem pszihésen próbálnak minket megtörni. A tréner 3 napig bírta velünk, mostmár velünk sem beszél... Ő tudja. Mi kitartunk, de sokan nem idevalók közénk. Néhánynak semmi fotós tapasztalata, néhány nem beszél angolul, csak a filmekből vett szavakat. Olyan is van, aki egyikkel sem rendelkezik. A 2 angollal vagyunk nagyon jóban, meglepően rendesek. Kelet europából vannak a többiek. A kiejtésük halálos, de ezt is már megszoktam korábban. Az okatás nevetséges, 2 alkalom van egy pózra, és utána élesben pénzért, és ezt el is mondják épp elégszer, hogy nem szórakozunk, hanem a cégnek csináljuk a pénzt. Jah, ha a géppel valami történik, vagy valamelyik alkatrésszel, akkor azt teljes áron kell kifizetni, pl: a váz 2500$ körül van, de 4000$-t számolnak, mert régen annyi volt... Ez mindenre igaz, egy ernyőre is 350 $ ért... No coment. Mostanság sokat vagyok a vendégekkel, amit nagyon jó, ma standom lesz, és ott fogok fotózni. Mennem kell, mert tanulok, mint állat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Jégkrém 2009.11.01. 08:54:33