Egy fotós élete luxus óceánjárón

Megérkeztem arra a hajóra, amin elvileg szolgálnom kell majd. Dejavu érzés volt belépni, egy szinte ugyanolyan hajóba, mint amit 2 hét alatt már megszoktam. Szinte minden ugyanaz, csak a bútorok mások, az elrendezésük, a philippinek ugyanazok, és sok van belőlük, sokat esznek ezek is, de ami elszomorító, az a kaja minősége, pedig a másikon is volt rossz kaja, de itt. Részletekbe nem mennék, de pizza májgombóccal, ami a levesből kimaradt… diszgaszting… A munkatársaim nagyon vártak, fel voltak készülve belőlem, már messziről integettek, amikor még civilben voltam, tudják a nevem, nem úgy, mint én az övék. A managerem nevét tudom, mert Kalatin nak hívják, és meglepődtem, amikor felvette a telefont, és egy dörmögős férfi hang szólalt meg: katalina. Azt hittem, csak hormonzavaros, de nem, ő pasi Romániából. Másnak nem tűnik fel, de én végig úgy tudtam, hogy nő.  Van egy Szlovák srác a Laci, ő várt legjobban, és sajnos 27 nap múlva lelép, és szerintem nem is akar majd visszajönni. Ha előbb tudta volna, hogy jövök. Meglepően sok a magyar ezen a hajón, felszolgálók, illetve egy IT manager is hazai. Nem nyilatkozok a nemzetek keveredéséről, de itt azért kapok, ha angolul beszélek egy magyarral. Első napomon rögtön befogtak, a többiek csodálkoztak is, de ez van. Pénzes zsákkal kellett a casino bejáratánál fotóznom. Magasan az elvárás felett teljesítettem, de a szünet után, meg nem volt vendég, úgyhogy szerintem az átlagot hoztam csak. Ma fényképezőket árultam, rengeteget eladtam, olyan volt mint a piac és egy állat árverés keresztezése. Sok tanfolyamom megvan már, de itt is a rendszer hiányossága, hogy nem kérik át másik hajóról. Most Freeway-en vagyunk a bahamákon, csak sajnos be kellene taxizni a strandig, annyi időm meg nincs… A szobám kicsit kisebb, mint előtte, de tisztább, rendezettebb, és a szobatársam egy Dél Afrikai srác Anton, aki fehér, de valami ismeretlen angolt beszél, valószínű, mert olyan francia akcentusa van, hogy azt tanítani kellene.  Miamiban a delfináriumról lemaradtam, de nem baj, majd lesz még látnivaló bőven. Most még keresem azt a pontot, ahol megéri ez az egész, remélem hamar megtalálom, mert távol mindentől, de mégis közel, ez egy ördögi kör. Lehet, majd az itteni magyaroktól veszek magamra egy kis mentalítást, és meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Álmos vok, mint állat…